Nincs ezekkel a szingli nőkkel semmi baj, nem azért nem keresik megszállottan az igaz szerelmet és a szőke herceget, mert „baszatlan picsák” vagy mert frigidek lennének. Mégis ezt a két jelzőt előszeretettel használják az emberek rájuk, ha megtudják, hogy már jó ideje nem élnek párkapcsolatban.
Ahány ember, annyi élethelyzet létezik.
Az egyiknek azért nem kell a párkapcsolat, mert megégette magát az előzővel, és előbb szeretné meggyógyítani a lelkét. A másiknak azért jó egyedül, mert a jelenlegi élethelyzetben nem akarja lekötni magát, inkább élvezi a szabadságát, a barátai társaságát és az utazásokat. A harmadik pedig egyáltalán nem érez késztetést arra, hogy összekösse az életét bárkivel, inkább koncentrál a munkájára, és nem az álmai netovábbja, hogy minél több gyereket szüljön. Miért olyan elképzelhetetlen, hogy boldogok is lehetnek azok a nők, akiknek nincs pasi az oldalán?
Márpedig úgy tűnik, az emberek többségének elképzelhetetlen, hogy valaki boldog legyen párkapcsolat nélkül, mert teszik a megjegyzéseket fáradhatatlanul. Rendszeresen belemásznak a szingli nő magánszférájába az ismerősök és ismeretlenek azzal a kérdéssel, hogy mégis mikor lesz már pasija. Vagy az olyan megjegyzésekkel, mint „hát igen, a jó partikat már mind kifogták, harmincon túl nehéz normális pasit találni”, amivel azt sugallják, hogy nyilván azért van egyedül a nő, mert nem kell senkinek. Mintha az kötelező lenne, mintha anélkül minden nőnek üres lenne az élete, ha nem feszít mellette élete párja. Pedig nem így van, ahogy a megkérdezett nők példája is mutatja, igenis lehet tudatos döntés a szingliség.
Képünk illusztráció. Jelenet a Girls című filmből (Fotó: imdb)
Erika örül neki, hogy nem kell egy férfit kerülgetnie, annyira rossz élmény volt a házassága és válása.
„Eszem ágában sincs újra pasit keresni, örülök, hogy megszabadultam a férjemtől. Nagyon nehéz évek állnak mögöttem, alig úsztam meg ép ésszel a válásomat, semmi kedvem újra belekeveredni egy párkapcsolatba.
Mindennap hálát adok az égnek, hogy nem kell hallgatnom a morgást, kritizálást, nem kérdőjelezi meg senki a döntéseimet, olyan ruhát vehetek fel, amilyet akarok, úgy nevelem a gyerekeimet, ahogy akarom. Nem szól be senki, ha jégkrémet akarok reggelizni, és a pénzem végre az én pénzem, nem veszi el a pasim rögtön, ahogy megkapom a fizetésemet.
És bár kevesebb a szabadidőm így, egyedülálló anyaként, mégis sokkal többet találkozhatok a barátaimmal, mert senki sem utálja ki őket a lakásból, ha átjönnek beszélgetni hozzám. Igazából sokkal vidámabb és teljesebb lett az életem azzal, hogy elváltam a férjemtől, miért akarnék újra belekerülni egy olyan csapdába, mint amilyen a házasságom volt?”
Erika úgy fogalmaz, hogy neki gyógyulásra van szüksége. Tíz év pokolnak érzi a házasságát, nem csoda, hogy nem akar újra párkapcsolatot most jó ideig. Azt mondja, majd ha megszületik benne a belső késztetés, majd ha már hiányzik neki egy férfi társasága, akkor elgondolkodik, hogy esetleg legyen pasija, de addig köszöni, tökéletesen boldog egyedül.
Vera mögött nincs csúnya válás vagy szakítás, ő egyszerűen úgy látja, hogy jelenleg nem fér bele egy párkapcsolat az életébe.
Lubickolni akar a szabadságban, nem kíván elköteleződni egyetlen férfi mellett.
„Már 30 éves vagyok, úgyhogy kapom a beszólásokat rendesen, hogy ki fogok futni az időből, nem lesz gyerekem, és hogy az összes jó pasit elhalásszák a többiek az orrom elől, ha nem igyekszem. De ezek nem érvek, nem fogom magam belekényszeríteni egy párkapcsolatba, ha egyetlen porcikám sem kívánja. Lehet, hogy ez önzőség, de nem izgat, ez az én életem, hát hadd éljem már úgy, ahogy nekem jó.
Nem is értem, hogy miért az én szerelmi életemmel foglalkoznak az emberek, miért nem mindegy a szomszédnak vagy a távoli ismerősöknek, hogy nekem van pasim, vagy nincs. Mert hogy anyám reklamál, azt még megértem, hatással van az ő életére is, hogy nem szülöm neki halomra az unokákat, de a többiek igazán tiszteletben tarthatnák a saját életemről hozott döntéseimet.
Egyelőre nincs a rövid távú terveim között, hogy legyen férjem és gyerekem, túlságosan is élvezem a jelenlegi életemet ahhoz, hogy változtatni szeretnék rajta. Szeretem a szabadságomat, hogy akkor és oda utazom, ahova engedi a pénztárcám és az időm, szeretem, hogy mehetek a barátaimmal bármikor bárhova, mert a magam ura vagyok.
És az az igazság, hogy egyedül is szeretek lenni, nekem jó az, ha otthon bekuckózhatok a kedvenc fotelembe egy könyvvel vagy a sorozatommal, és senki sem szól hozzám egy napig. Nem akarom ezt feladni, nem akarok egy férfihez alkalmazkodni.”
Vera azért sem akar párkapcsolatot, mert csupa rossz példát lát maga körül, ahogy meséli, nincs igazán jó házasság vagy kapcsolat a környezetében. Mindenki csak nyűglődik, olyan kompromisszumokat kell kötniük, amiket nem akarnak megkötni, és azt látja, hogy állandó rettegésben élnek azok, akik párkapcsolatban vannak. Legalábbis neki folyton csak panaszkodnak az emberek, hogy félnek, hogy a másik megcsalja vagy elhagyja őket. Neki erre nincs szüksége, van épp elég dráma az életében anélkül is, hogy egy pasi miatt kellene aggódnia.
Vera és Erika esete csak csepp a tengerben. Elképzelni sem tudjuk, kinek milyen oka van arra, hogy ne akarjon párkapcsolatot. Ettől még nem kell lenézni és egyből azt feltételezni, hogy rossz élete van, ha nincs párja. Nem látunk bele mások életébe, nem látjuk a motivációikat, nem halljuk a belső hangjukat, ami azt súgja nekik, hogy számukra jobb egyedül, mint kapcsolatban. Úgyhogy ítélkezés helyett inkább hagyjuk meg mindenkinek a szabad döntést a saját életéről és párkapcsolatáról, és ne szólogassunk be annak, aki nem akar férjhez menni és gyerekeket szülni. Az ő életük, az ő döntésük, tartsuk ezt tiszteletben.
Borítókép: Jelenet a Girls című filmből (Fotó: imdb)
