nlc.hu
Aktuális
Segítség! Akaratos az unokám!

Segítség! Akaratos az unokám!

"Unokám egy szép, okos, 8 éves, második osztályos kislány. Rendkívül konok és akaratos – ezt tanárai is így mondják róla. Korának megfelelően ír, olvas, felmérői négyes-ötösök, gyönyörűen rajzol, nagyon gazdag fantáziavilággal rendelkezik, néha meséket is ír. Képzőművészeti oktatásra is jár, tanárai szerint tehetséges, kreativitása határtalan.

Segítség! Akaratos az unokám!Tulajdonképpen minden rendben lenne, de a lényegtelen vagy kicsinyes dolgok miatt gyakran előtörő hisztériás jelenetei megnehezítik a család és két kisebb testvére életét. Szülei szeretettel, de egyre fogyatkozó türelemmel próbálják kezelni a helyzetet (fizikai fenyítés kizárva), de felajzott állapotában gorombán kiabál, rugdos, csapkod, és nem lehet szót érteni vele. Fel kell küldeni a szobájába (ami nem egyszerű), hogy nyugodjon meg. Utólag belátja, hogy ezzel csak saját maga ellen dolgozik, azt kéri, hogy öleljék meg, azt mondja, nem akar hisztizni, de jön magától belülről. Szemmel láthatóan ő is szenved a jelenetektől, és a család is nehezen viseli, rosszkedvűvé tesz mindenkit a feszültség és a tehetetlenség. Számomra hihetetlen, hogy a rajzai olyan kimunkáltak, sok szeretetet, gazdag, finom lelkivilágot tükröznek, mégis a külvilág felé az életben teljesen más arcát sugározza. Hogyan lehetne beláttatni vele, hogy ez a magatartás elviselhetetlen, mindenki segíteni szeretne, mert a közösség előbb-utóbb már nem lesz rá tekintettel.”

Szép, okos, tehetséges, de…

Gyakran panaszkodunk, hogy 3-5-10-12 éves gyerekünk „akaratos”. Aztán hamarosan megfordul a panasz, jön a kamaszkori lustaság, lustálkodás, merengés, „tanulásképtelenség” ideje, és mi újra panaszkodunk, hogy „nincs akaratereje”. (És még jó, ha nem fáradoztunk azon is kisebb korában, hogy „megtörjük” az akaratát, hanem megmaradtunk a panaszkodásnál…)
Azt tudnunk kell – úgy látszik, nem lehet elégszer elmondani –, hogy a kilencedik életév felé haladva a gyerek megint csak egy változási küszöbhöz ér, belső feszültségei nőnek. Mérei Ferenc ezt a „metafizikus nyugtalanság korának” nevezi, a Waldorf pedagógiai Rubiconról, határvonalról beszél. Ki vagyok én – a szüleim gyereke vagyok? –, mi lesz, ha meghalnak, mi lesz, ha meghalok, és egyéb efféle gondolatok kavarognak féltudatos vagy tudattalan benyomások formájában a gyerekben, melyeket maga sem ért egészen. A tehetség, bár feldolgozni is segít ezeket a feszültségeket, mégis, erejüket is növeli. (A kreativitáshoz általában fokozott agresszív feszültség társul…) Mint tudjuk, a kisebb testvérek léte erős ambivalenciaérzéseket – szeretet és gyűlölet együtt – vált ki a legnagyobban, és ha nem szabad kimutatni és kimondani a testvérféltékenység szavait – „utálom”, „hülye”, „bár ne élne” –, akkor ez tovább növelheti az ambivalencia negatív oldalát és ezzel a feszültséget. (Az esetleges megparancsolt szeretetről nem is beszélve.)
Segítség! Akaratos az unokám!Kicsinyes dolgok miatt törnek elő a hisztériás rohamok? Alapvető szabály a „kicsiben mindig engedni” elve, és kevés fontos, a napi ritmust szabályozó dologban ragaszkodni ahhoz, amit mi szeretnénk, de ezt is a pillanathoz szabottan, rugalmasan.
Ha a gyerek túl fáradt – különórák vagy egyebek miatt –, ez is növeli a feszültséget, és agresszív (vagy másoknál: depresszív) tünetekben nyilvánulhat meg.
Unokája nagyon jól tudja, hogy mi kell neki – fokozott gyengédség, „öleljék meg” –, és azt is pontosan látja, hogy mi történik vele: „jön magától, belülről”. (Lásd: testvérféltékenység.)
Szakemberek körében – és részben a laikusok körében
is – régóta közhelynek számít, hogy elsősorban a „problémátlan”-nak tűnő, visszahúzódó, „hála istennek, észre se vesszük, hogy ott van” gyereket kell, kellene félteni a jövőt illetően, míg a konok, akaratos, „rossz” gyerek pszichikusan még jó, önérvényesítésre képes állapotban van.
Ha a helyzet minden változtatás ellenére – fokozott gyengédség, engedés a kis dolgokban stb. – a család számára továbbra is kezelhetetlennek, mert „elviselhetetlennek”
bizonyul, akkor szakembert kell felkeresni, aki segíthet
a feszültség oldásában. (Gyakran meglepi a szülőket és esetleg a pedagógus kollégákat is, hogy a „kezelés” első időszakában a tünetek nemhogy enyhülnének, ellenkezőleg, fokozódnak, de ez csak azt jelzi, hogy a kezelés jó úton jár, jó irányba halad. Türelem!)

 

A cikk nyomtatásban a Nők Lapja e heti számában jelent meg. 

A legfrissebb szám tartalmából: 

  • Segítség! Akaratos az unokám!Meryl Streep: Lady vasból, a szíve aranyból
  • Vajon ő az igazi?
  • Hidegterápiával a fájdalom ellen
  • Lenyúlhatja a páromat?
  • Valentin vacsora a sztárbloggertől
  • A lánykérés itt van a levegőben
  • 6 kérdés a potenciazavarról
  • Varró Dani: Misi és a fegyelem
  • Dr. Vekerdy Tamás rovata: Segítség! Akaratos az unokám!

Ha előfizetnél a lapra, itt és most megteheted!

 

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top