Egy új könyv, az Anyatükör apropóján beszélgetünk. 1989-ben, negyvenévesen szülte meg gyermekét, Gábort. Akkoriban még nem volt megszokott, hogy így kitolja egy nő a gyermekvállalást. Mit szólt ehhez a környezete?
Sosem foglalkoztam azzal, hogy mi a véleményük, mert én élem a saját életemet. Ha valakinek kritikai meglátása vagy valamilyen véleménye van, azt tartsa meg magának. Hogyha nagyon közeli jó barátom, és tudom, hogy a javamat akarja, az számít. Egyébként nem adok a pletykákra. Ez az egyik. És a másik, hogy hiszek a sorsszerűségben.
Nem szeretett volna még gyermeket?
De igen. Az az igazság, hogy amikor a Gábor hároméves volt, újból állapotos lettem. De volt egy megérzésem, hogy 43 évesen már kihívás a sorstól ismét szülni. Mi van, ha bármi baj történik… Ezek jártak a fejemben. Sokat vívódtam, megbeszéltem az orvosommal, aki azon a véleményen volt, hogyha ilyen érzéseim vannak, akkor ne kísértsem a sorsot. És milyen az élet, a sors? Úgy alakult az életem, hogy hét éve ajándékba kaptam négy gyereket, amikor megismertem a jelenlegi páromat.
Hogyan fogadta a fia, amikor hirtelen lett négy testvére a jelenlegi férje által?
Tizenhat éves volt, amikor hirtelen „kapott” négy fiú testvért, akik 4, 6, 15 és 17 évesek. Azt nem mondom, hogy könnyű volt. Mindenkinek meg kellett szoknia az új közeget. De mára nagyon összekovácsolódtak.
Milyen gyerek volt Gábor?
Impulzív, rossz, csibész, igazi kamaszfiú. Aki esténként mindig azt mondta nekem, hogy mama, ne haragudj, de tudod, ez nem én vagyok, ezek a hormonjaim. És akkor minden meg volt bocsátva.
Volt olyan, amiért nagyon megszidta?
Nem, nem. De ez lehet, hogy abból fakad, hogy nagyon könnyen szelektálok jó és rossz között, és a jó dolgok maradnak meg inkább. De nem voltak horrorisztikus élményeim a Gáborral.
És a motorbalesete, amit tizenhat éves korában történt?
Akkor úgy éreztem, hogy vége az életemnek, ha bármi történik. Nagyon nyitottan és bizalomteljesen neveltem őt, hagytam azt csinálni, amit akar, mert bíztam benne. Azt gondolom, hogy ez egy véletlen dolog volt, és neki az a sorsa, hogy valakivé váljon, hogy legyen és éljen, és boldog legyen.
 |
| Az a lány, akivel most van, egy bűbájos teremtés |
Gábornak nem nehezebb megfelelő párt találni amiatt, hogy sikeres anyukáját tekinti mintának?
Schubert Éva mondta, amikor Gábor hároméves volt, hogy na, szegény gyerek, lesz problémája, hogy kit fog feleségül választani. Azt gondolom, hogy nem baj, ha van egy mércéje. Szerintem ő ügyesen választ, egészségesek az ösztönei, és az a lány, akivel most van, egy bűbájos teremtés. Ez nem jelenti azt, hogy az előző barátnője rossz volt, mindenkinek megvannak a maga értékei, de ők nagyon közel állnak egymáshoz lelkileg.
Sosem történt olyan, hogy lebeszélte egy lányról?
Nem. Ha lezárult egy kapcsolata, akkor általában elmondtam a véleményemet, mondtam azt, hogy de kár, vagy mondtam azt, hogy így volt jó. De nem befolyásolom.
