 |
| Tracie és Joshua |
Tracie Wrightnál 15 éves korában policisztás petefészek szindrómát diagnosztizáltak. Az orvosok már akkor felkészítették rá, hogy szinte nulla az esélye annak, hogy valaha is természetes úton teherbe eshet, ő azonban mégis bízott abban, hogy megtörténik a csoda.
Tracie és párja, Paul 1993 őszén házasodtak össze és azonnal szerettek volna kisbabát. Hét éven át próbálkoztak természetes úton, de az asszony azonban nem esett teherbe. 2000-ben úgy döntöttek, megpróbálkoznak a mesterséges megtermékenyítéssel. A petefészek működését stimuláló gyógyszerekre azonban a nő szervezete rendkívül rosszul reagált. Az orvosok figyelmeztették, hogy az életét kockáztatja, ha folytatja a kezelést.
A házaspár ezek után többé nem próbálkozott mesterséges eszközökkel, valahol talán már fel is adták. Ám 2006-ban Tracie egy nap rosszul lett a munkahelyén, a vizsgálatok pedig kiderítették: gyermeket vár. Csakhogy a 11. héten elvesztette a magzatot. „Borzalmas volt, összetört a szívem. Már azt hittem, eljött az idő, végre gyermeket szülhetek. Millióhoz egy volt az esélyem, hogy anya lehetek, és ez is elveszett” – mondta az asszony a Daily Mailnek.
Így viszont már egyértelmű volt, hogy képes teherbe esni, ami öt újabb év után megismétlődött. A 20. heti ultrahangon még minden rendben volt, s kiderült az is, hogy kisfiút vár. Négy héttel később jött az újabb rossz hír: az asszonynál veseelégtelenséget diagnosztizáltak. Joshua végül a 27. héten, mindössze 90 dekás súllyal világra jött. „Feküdtem az intenzív osztályon és képeket hoztak róla. Emlékszem, annyira büszke voltam! Az orvosok azt mondták, nagyon jók a túlélési esélyei.”
A kisfiú 32 napos korában azonban hirtelen válságos állapotba került, az orvosok szerint egy ritka bélbetegség támadta meg. „Minden olyan gyorsan történt. Hat órán keresztül keményen harcolt, aztán a karjaimban örökre elaludt. 17 évet vártunk a fiunkra, és ennyire hamar elveszítettük. Bár csak 32 napig lehettem anya, sohasem felejtem el Joshuát. Minden egyes pillanat becses a számomra, amit vele tölthettem.”
