“Bocs, nem vagyok itt! Épp álmodozom!”

„Emlékszem, amikor a nagymamám reggelente forró kakaóval ébresztett… Gőzölgött a pohár és kakaóillatú volt a levegő…”

Mindegy, hogy a főnök cseszeget vagy elhasaltál a csúszós úton, aki mielőbb meg akar szabadulni a rossz élménytől, jobb, ha rászokik az ábrándozásra. Ennek pedig egyik legfontosabb momentuma: időben és térben minél távolabb kell repülni ahhoz, hogy a felejtés minél jobban sikerüljön – legalábbis ezen a véleményen vannak az Észak-Karolina Egyetem kutatói.

Szerintük az emberek azért emlékeznek bizonyos élethelyzetekre, élményekre, mert ahhoz időben, térben érzelemmel tapadnak, ha azonban megváltozik az ember környezete, az emlékek is nehezebben jönnek elő – és mint kiderült, nemcsak a földrajzi környezetváltás tesz jót, de a mentális utazás is. 

A megállapítást kísérletekkel is alátámasztották: a kísérletben részt vevő személyeknek előbb egy szólistát kellett memorizálniuk, majd a csoport egy részét arra kérték, hogy idézzék fel, milyen volt az otthonuk, amikor reggel kietették lábukat az ajtón, míg a csapat másik felét időutazásra küldték, nekik a szüleikre kellett visszaemlékezniük. Az emlékezés után a szólistát azok tudták jobban visszaidézni, akik az emlékezésben csak reggelig, az otthonukig jutottak. A kutatók szerint a felejtés mértéke attól függ, hogy gondolati kicsapongásaink közepette mennyire távolodunk el a valós környezettől.