A párommal a középiskolában szerettünk egymásba, összeházasodtunk, közös céget alapítottunk, amiben együtt dolgoztunk. A kisfiunk születéséig a kapcsolatunk meseszerű volt. Elkövettem azonban azt a hibát, hogy anyai teendőim mellett elhanyagoltam a férjemet. Ő ezt évekig tolerálta, próbált közeledni felém, de én nem igényeltem. Végül elváltunk. Akkor jöttem rá, egyedül a gyerekkel, hogy mennyire hiányzik. De már hiába vetettem be minden női trükköt, nem kellettem neki. Abban bíztam, amíg nem lép be egy másik nő az életébe, addig van esélyem. És akkor jött a hideg zuhany. Egyszer elcsíptem egy telefonbeszélgetését, majd pár napon át követtem, és világossá vált, hogy egy férfival kötötte össze az életét. Úgy érzem, meggyalázta a nőiességemet, a múltunkat. Nem tudom, hogyan kezeljem ezt a helyzetet a család, a barátok, a munkatársak, és főleg a gyerek előtt. Már nem akarom, hogy ő legyen a követendő példa. Ám néha azon is töprengek, lehet, hogy ha kitartó vagyok, visszahódíthatom, és rendbe jöhet az életünk. Mit tegyek?
Üdvözlettel: Csilla, Mosonmagyaróvár
Kedves Csilla!
A volt férjed döntését valószínűleg nem az határozta meg, hogy te jó feleség voltál-e vagy sem. Fiatalon kötöttétek össze az életeteket, és hoztatok meg olyan döntéseket, amelyekre még nem álltatok készen. Abban az életszakaszban voltatok, amikor az emberek többsége még csak tanulja, miképp is viselkedjen egy hosszú távú kapcsolatban. Még csak tapasztalatokat gyűjt arról, valójában mit várhat és mit tud adni, hogy jól működjön a házasság. Cégalapítás, gyermekvállalás: olyan súlyos felelősségvállalások, amelyek mellett nem csoda, hogy nem jutott idő az érzelmi élet tapasztalatainak feldolgozására, érlelésére, az esetlegesen megmutatkozó problémák felismerésére. Ne feledd, a szerelem első időszakában minden idillinek tűnik, és ez így is van jól, de később természetes, hogy a valóság sokkal prózaibb lesz. A férfi, akit megszerettél, valószínűleg még maga sem volt tisztában a vágyaival, ez nem ritkaság, és próbált klasszikus férfi módjára viselkedni. A gyermekvállalással kapcsolatotok egy új szakaszba lépett, belőled anya, férjedből apa lett, a nemi szerepek beteljesedése megtörtént. Úgy gondolom, ebben az esetben nem te vagy a „hibás”, senki sem az. A férjed ezt a szerepet már nem tudta kiteljesíteni, hiszen vonzalma a saját neme iránt gátolta ebben. Ezért nem neheztelhetsz rá, hiszen ő próbált megfelelni, de a természetes ösztönei mást diktáltak. Ha ezt el tudod fogadni, rendezhetitek a viszonyotokat, de arra ne számíts, hogy a kapcsolatotok újra a régi lesz. Gyermekednek és neked is az lenne a legjobb, ha normális, élhető és jó viszonyt tudnál kialakítani volt pároddal.
Ha kérdésed van, ide írhatsz szakértőinknek: psziche@sanomamedia.hu
Cikkünk a Nők Lapja Psziché legfrissebb számában jelent meg nyomtatásban.
A tartalomból:
- Boldogság, gyere haza!
- Hogyan legyünk optimisták?
- Ledöntjük a szextabukat! Interjú Lux Elvirával és Mester Dórával
- A szülésről őszintén – Csodálatos élmény vagy komoly trauma?
- Egy nap a pszichiátrián
Ha szeretnél előfizetni a magazinra, itt megteheted!
