Az utóbbi húsz évben a korábbiakhoz képest többszörösére nőtt a felsőoktatásban részt vevők
száma. Ennek kétségtelen előnyei is vannak, hiszen a felmérések szerint diplomával lényegesen
könnyebb elhelyezkedni, mint puszta érettségivel. Ám tagadhatatlan, hogy túl sok a motiválatlan diák,
amit a diplomát végül soha nem szerzők magas aránya is mutat. Sajnos szembe kell néznünk azzal a
szomorú ténnyel, hogy a mi országunk anyagi helyzete nem teszi lehetővé az évekig tartó kísérletezést, keresgélést. Ebből a szempontból nagyon is ideje volt a megszorításoknak. Ugyanakkor a korlátozás drasztikus mértéke, és a rendelkezés egyik napról a másikra való bejelentése semmiféle alkalmazkodást nem tett lehetővé a diákok és tanáraik számára, és rendkívül nehéz helyzetbe hozta az idei érettségizőket.
Szétfoszló álmok?
A drasztikus keretszámcsökkentés elsősorban a gazdasági és a humán szakokat érinti. A kormányzat
szándéka az, hogy a jövőben az informatikai, a műszaki és a természettudományos képzést erősíti.
Sok szempontból patthelyzettel állunk tehát szemben, hiszen néhány hét alatt lehetetlen irányt váltani, de még ha egy évvel korábban értesülnek is a diákok a változásról, akkor sem valószínű, hogy valaki, aki
elsősorban a magyar irodalom vagy a történelem szerelmese, nekiesik a fizikatanulásnak. Így maradt
a szorongás a keményebb megmérettetéstől, és a bizonytalanság, mert mi lesz, ha mégsem sikerül egy
államilag támogatott helyre bekerülni? Akiknek a szülei könnyedén kifizetik a tandíjat, természetesen
nem esnek kétségbe. Ám mit tegyenek azok a fiatalok, akiknek a családja nem képes előteremteni a képzés árát (230–600 ezer forint félévenként)? Lehet, hogy pont a tehetséges, szorgalmas, ám kevésbé jól szituált gyerekek esnek el a továbbtanulás lehetőségétől?
„Érettségiző lányomnak nemrégiben fogalmazást kellett írnia arról, mikor lesz valaki felnőtt. Akkor még nem tudta, hogy nem mehet arra az egyetemre, amelyikre annyira szeretne – írja elkeseredett levelében Sütő Anita ápolónő. – Hogy hiába készül az emelt szintű nyelvvizsgára, az emelt szintű történelemre, minimális esélye lesz bejutni egy jó hírű egyetem államilag támogatott gazdasági szakára. Nem tudta, hogy egy tollvonással semmivé teszik majd az álmait. Miután felmérte a lehetőségeket, napokig sírt, hogy akkor miért tanult ő jól, tudatosan készülve tizenkét évig? Ha ugyanis nem veszik fel az ingyenes helyek egyikére, a költségtérítést én nem tudom kifizetni. Diákhitel? Hát persze! Ha sikerül a felvételije, felveszi, mert a költségtérítéses oktatásnak számos velejárója is van. A kollégiumi ellátás duplája a támogatott hallgatókénak, az albérletről ne is beszéljünk. A vizsgákért is fizetni kell, és még amiről nem is tudunk. Sajnos az ápolónői fizetésem semmire sem elég… A lányom az elmúlt hetekben vált felnőtté. Csalódással és kompromisszumokkal kezdi az életét.”
„A röghöz kötés nekem nem alternatíva”
Akadnak tehát, akik nem tehetnek mást, vállalják a szorosabb versenyt, és legvégső esetben hosszú évekre eladósodnak. Mások azonban – a pedagógusok szerint ők is a legjobb, legambiciózusabb diákok közül kerülnek ki –, meg sem próbálkoznak hazai egyetemekkel. Felháborítja őket a feltétel, miszerint kétszer annyi ideig nem dolgozhatnak külföldön, mint amennyi ideig államilag támogatott képzésben részesültek. Inkább olyan külföldi oktatási intézményekbe, Ausztriába, Németországba, Dániába, Erdélybe stb. iratkoznak be, ahol nincs tandíj.
– Én Dániában fogok kereskedelmet és marketinget tanulni – mondja öntudatosan Nógrádi Krisztina
Ildikó, a budapesti Károlyi Mihály Magyar–Spanyol Tannyelvű Gimnázium tanulója. – Édesapám is erre biztat, aki idejében megérezte, hogy a magyar felsőoktatás változások előtt áll, és több szempontból kiszámíthatatlan. Annak ellenére, hogy humán beállítottságú vagyok, örülök neki, hogy angol nyelven fogok gazdasági ismereteket tanulni. A cél az, hogy olyan diplomát szerezzek, amely nemzetközi szinten is hasznosítható. Szeretném elkerülni azt a csapdahelyzetet, hogy az itthon megszerzett diplomámmal ne sikerüljön elhelyezkednem, de a röghöz kötöttség miatt mégse mehessek külföldre dolgozni. Dániában nincs tandíj, de tisztában vagyok vele, hogy nem kevés költséggel jár a megélhetés. Majd megpróbálok munkát keresni, hogy ne kelljen otthoni támogatásra szorulnom.
„Még nem tudom…”
Végül vannak, akiknek egyelőre fogalmuk sincs, hogyan alakul az életük. A helyzet elbizonytalanította őket. Czanka Mercédesz, a szentendrei Móricz Zsigmond Gimnázium végzőse például hét helyre adta be a jelentkezését, de nagyon kevés esélyt ad annak, hogy bárhová is felveszik.
– Tizedikig biztos voltam benne, hogy média szakra kell mennem, érdekel az újságírás, blogom is van, és jó visszajelzéseket kaptam. Aztán elgondolkodtam a rendezvényszervezésen, de most kiderült, hogy egyik szakon sem könnyű bejutni államilag finanszírozott helyre. Anyukám felvetette a gyógytornász pályát is, de ahhoz biológiából kellene érettségizni, arra már kevés az idő. Ha két évvel korábban tudjuk meg a változásokat, akkor úgy választunk fakultációt, de gyakorlatilag nekünk már akkor döntenünk kellett.
Mercinek két kisöccse van – egy négy- és egy féléves. Édesanyját és nevelőapját ezért sem akarja terhelni tandíj kifizetésével. – Szerintem apukám kifizetné, de csak akkor kérném ezt tőle, ha teljesen biztos és eltökélt lennék. Arra jutott a család, hogy érdemesebb nyelvtanfolyamba beruházni, esetleg elmenni külföldre dolgozni. A másik lehetőség, hogy itthon maradok, nyelvet tanulok, úgy talán elmehetnék asszisztensnek egy vezető mellé.
Szerintem sokan csak divatból tanulnak tovább, a legtöbben úgyis egészen máshol helyezkednek el, mint amiről papírjuk van. Az osztályunkban sokan OKJ-s tanfolyamban gondolkodnak, még úgy is, hogy azért
több helyre jelentkeztek.
A cikk nyomtatásban a Nők Lapja e heti számában jelent meg.
A legfrissebb szám tartalmából:
- Falusi Mariann őszintén a Megasztárról
- 3 fantasztikus palacsintarecept a sztárséftől
- Varró Dani: Misi tájékoztat
- Így spórolj válság idején!
- Tandíj vagy külföldi egyetem?
- Mi növeli egy gyerek teljesítményét?
- Egy hétvége Londonban – hasznos tippek
- Mit főzöl anya? – Mosószert!
Ha előfizetnél a lapra, itt és most megteheted!
