Zagyvaapáti Salgótarjánnal egybeépült kis falu. Csemeréket mindenki ismeri. Jobb napokat látott, vakolt falú ház, nagy ablakszemmel, kivert üvegű bejárati ajtóval. „Két év óta nincs munkám – panaszolja, miután beinvitál bennünket az egyetlen szobába, ahol az unokájával meghúzzák magukat. – És most a segélyt is lecsökkentették. Víz nincs, tavaly elfagytak a csövek, a kútról hozunk, és a tűzön melegítjük a fürdéshez.”
Az asszony Marika apai nagymamája, a kislány anyukája háromévesen elhagyta a családot, és az apa sem gondoskodott a gyermekről. Az asszony és élettársa úgy döntött, felneveli a gyermeket, ám három évvel ezelőtt a nagymama párja elhunyt.
„Fontos lenne, hogy a Cirminek cicaelesége legyen. Mert most csak a maradékot eszi” – mondja a kislány, amikor kérdezzük, mire lenne szükség. Biztatjuk, hogy magának is kérjen valamit, már sorolja is: „Egy új mosógépet, hogy a nagymamának ne kelljen kézzel mosnia. És egy biciklit, egy rollert… megígérem, hogy a többi gyereknek is kölcsönadom! Meg egy német nyelvű mesekönyvet is, mert vége lett a némettanításnak az iskolánkban, pedig én nagyon szerettem… – Most Marika vesz egy nagy levegőt, és kivágja a végső aduját: – És hadd mehessek el a cirkuszba! Arra nekünk soha nem lesz pénzünk.”
A kislány történetét hallva a Nők Lapja szerkesztősége elhatározta: segít a családon. Gyűjtést szerveztek, és remélik, a kislány minél több kívánságát teljesíthetik.
A 33 kívánság természetesen beszámol majd arról, mit szólt Marika az adományokhoz.
Fotó: Bulla Bea
