A halogatás agyi okait vizsgálták meg német kutatók, akik arra jutottak, hogy a sorozatos odázásért két agyi terület felelős.
A bochumi Ruhr Egyetem szakértői 264 nőt és férfit vizsgáltak MRI segítségével. Elemezték az egyes agyi területek méretét és működési hálózatukat, illetve minden résztvevő kitöltött egy kérdőívet, amely a tevékenységei feletti kontroll képességét vizsgálta.
A szakértők arra jutottak, hogy azoknál, akik kevésbé képesek kontrollálni tevékenységeiket, nagyobb az amigdala mérete, ráadásul kevésbé volt hangsúlyos az amigdala és az úgynevezett dorzális ACC közötti kapcsolat.
Lustaság, fél egészség?!
Az amigdala feladata, hogy megítéljen egy adott szituációt, annak kimenetelét, és hogy figyelmeztesse az egyént egy cselekvés esetleges negatív következményeire. A dorzális ACC információt gyűjt egy cselekvés esetleges kimeneteléről ahhoz, hogy eldöntse, melyik cselekvést választja. El is nyomja az egymással „versengő” cselekedeteket és érzelmeket, hogy a kiválasztott tett sikeresen végrehajtható legyen.
„Akiknek nagyobb amigdalájuk van, azok jobban tartanak tetteik negatív következményeitől, ezért hezitálnak, és halogatnak dolgokat – mondta Erhan Genc kutató. – Az amigdala és a dorzális ACC közötti alacsonyan funkcionáló kapcsolat tovább erősíti ezt a hatást.”
A kutatócsoport szerint bár a tettek kontrollálásának egyéni különbségei jelentős hatással vannak az egyén személyes és professzionális sikereire, mentális és fizikai egészségre, ennek idegtudományi alapjai egyelőre igen kevéssé ismertek.
