Lugast a balkonra a hőség ellen!

Ugyan mit lehet kertészkedni egy panelház nyolcadik emeletén? Némi értetlenséggel tekintettek ránk sorozatunk szombathelyi állandó szereplői – Anasztázia, Zoli és Arnold –, amikor „kert, barkácsolás” témánkat megpendítettük. Aztán Zoli mégiscsak elindult a „zöldítés” útján: beállított egy cserepes virággal, és Anaszti kezébe nyomta. Azóta a lányszoba – egyben a fiúk „nappalija” – kivirult: Anaszti virágszálakkal festette tele világoskék tapétáját, és gondosan ápolgatja növénykéjét. Egy olvasónk, frissen végzett lakberendezői diplomájával felajánlotta, hogy segít átrendezni, és apró ötletekkel otthonosabbá, különlegesebbé tenni a lakást. Úgyhogy Anaszti lázban ég, Zoli pedig minden szaktudását latba vetve készül, hogy ezermesterkedjen: polcokat fúrjon föl, bútorokat alakítson át – és még ki tudja, mit találnak majd ki együtt a csajok. De továbbra sem értik, mit is lehetne még zöldíteni egy panelház nyolcadik emeletén. Pedig egy erkély rengeteg lehetőséget kínál arra, hogy akár zöldségféléket termeljünk ott, vagy egy kis dzsungelt telepítsünk, hogy nyári estéken kiülve élvezhessük, ahogy enyhül a hőség.

Lugast a balkonra a hőség ellen!

Zoli barkácstudásával könnyedén zölddé lehet varázsolni az erkély csupasz falát: apácarácsra futónövényt felfuttatva, vagy felakasztható virágcserepekbe kevés táptalajon is megélő növényfajtákat válogatva. Nagyobb erkélyen érdemes kavicsokkal borítani az egyik zugot, a kis kavicságyak közé fából járófelületet kialakítani, és cserepes virágokat elhelyezni. Futónövényekkel virágzó lugast lehet kialakítani, amely nemcsak gyönyörű, de az árnyékolást is megoldja a forróságban. A kis család nyári paradicsomszükségletét már három tő is bőségesen biztosíthatná, egy-két cserép friss fűszernövény pedig megízesítheti Anaszti főztjeit.

Kert az örömért

A szomszédok talán már sejtik, hogy a kertben mániákus vagyok. Mert építkezés ide vagy oda, egy zsebkendőnyi területet csak ki kellett szakítanom zöldségeskertnek most is, hiába van a telek nagy része feltúrva. Vetettem bele sárgarépát, petrezselymet, salátát, és valahányszor megnézzük, hogyan nő ki a földből a házunk, azt is megfigyeljük, mennyit nőttek a zöldségek. Mindig meghatódom, ahogy a semmiből, az aprócska, alig látható magokból egyszer csak valami lesz, ahogy a növények kizöldülnek, megerősödnek, termést hoznak és meghalnak.

És persze ilyenkor tavasszal a legszebbek, amikor kizöldülnek… Aztán, amikor termést hoznak, megint megilletődöm, a gyümölcsfákon különösen, mert alig kell tennem valamit, és „ingyen” megajándékoznak több kiló gyümölccsel. Pedig nem vagyok az a pedáns típus, aki mindig permetez, és egy gaz sem nőhet ki a földből. Talán azért fejlődnek ilyen szépen, mert érzik, hogy szeretem őket. S hogy otthon, a lakótelepen se maradjak kert nélkül, palántákat nevelek az ablakban, paradicsomot, paprikát, és alig várom, hogy kiültethessem őket végleges helyükre. Ha jó termés lenne, biztos ezzel is hozzá lehetne járulni a téli spájz és a mélyhűtő gazdagságához, de valahogy nem ez a lényeg, és gyanítható, hogy az idei nyáron még csak annyi termés lesz, amennyi arra lesz elegendő, hogy megízleljük a zöldségek valódi ízét. Az ember csak kilép majd a kertbe, és kihúzza a levesbe való friss petrezselymet! Aki próbálta már, tudja, micsoda varázslat a „saját termés”, mert látjuk, hogy a munkánknak eredménye van, hogy nem dolgoztunk hiába. A virágokról most nem is ejtenék szót, amelyek úgy nyílnak és öntik el színekkel a kertet, ahogy az éjszakai eget a tűzijáték fényei. Idén csak oroszlánszájat vetettem, és még nem tudom, hogy az ablakban fejlődő palántákat végül hová ültetem. De majd csak találok nekik valami helyet, hogy gyönyörködhessek a színeikben, és emlékeztessen a gyerekkoromra. Mert a kert különös csoda, tele van érzésekkel, emlékekkel és örömmel.