Majdnem olyan, csak olcsóbb – a kérdés, hogy melyik tényező nálunk az erősebb: a majdnem vagy az olcsóbb, ha arról kell dönteni, a márkásat vagy a márkásnak látszó hamis árut válasszuk.
Sokan mondják, hogy inkább csak egy darabjuk legyen, de az minden részletében igazi. Szerintük a mintha-áruk nem adják ugyanazt az élményt, és nincs mögöttük a termék „legendája”, története, kultúrája és igényessége.
Mások tesznek erre az egészre, nekik elég, ha a külvilág nem tudja (és néhány pillanatra maguk is elfelejtik), hogy egy hamisítvánnyal járkálnak. És egyébként is: elvből nem fizetnek ki irreális összegeket az „erősebb reklámtevékenységért”.
Az elmúlt egy évben az utóbbi vélemény képviselői picivel többen voltak, mint tavaly: a lakosság 14 százaléka vásárolt legalább egyszer hamis terméket, míg az előző évben ez az arány 13 százalék volt a Hamisítás Elleni Nemzeti Testület közlése szerint.
Leginkább a budapestiek hajlanak erre (hozzájuk talán eleve több ilyen áru kerül): minden negyedik fővárosi élt a „lehetőséggel”, valamint a fiatalok és fiatal felnőttek; közülük csaknem minden ötödik vett hamis árut – ami lehet bizonytalan forrású élelmiszer, hamis gyógyszer, illegálisan letöltött zene vagy film: mindegyiknek az eladása nőtt.
Eközben az országos, 1000 fős reprezentatív felmérésben választ adók csaknem kétharmada elismeri: egyértelműen jobb minőségű az eredeti, mint a hamis termék. 9 százalékuk azonban azt állítja, egyes hamisítványok állják a versenyt az eredetivel szemben, és kevésbé foglalkoztatja őket a tény, hogy a hamisítás illegális, költségvetési hiányt okoz és miatta munkahelyek szűnnek meg.
