A harmónia utáni vágy nemcsak a színekben tükröződik, ott van az óváros kis utcácskáiban, a nyelv lejtésében, a borok és a sajtok sokaságának zamatában. Mert Lyont nem csak nézni érdemes, meg is kell kóstolni.
Kezdésnek jó lesz a kir royal – könnyű, gyöngyöző pezsgőt képzeljenek kevéske Crème de Cassisszal (feketeribizli-likőr) ízesítve, és hozzá egy francia vendéglő teraszát a Rhône folyó alkonyi fényei között, ahová vendéglátóink „kényszerítenek”. Lyon egészen különös negyedében vagyunk, a Confluence a modern építészet fellegvára, ahol különféle formákkal, színekkel és megoldásokkal kísérleteznek az építészek. Minden lakóházban, szállodában, közösségi épületben van valami egyedi, ami magára vonzza a tekintetet. Mire a végére érünk az aprócska remekművekből összeállított menünek, a folyóparti utcák megtelnek fiatalokkal, át- meg átüt a házak falain a zene, és kicsit a szombat esti láz hangulatába kerülünk, pedig csak egy szokásos hétköznapi este részesei vagyunk.
Városnézés másképp
Még másnap sem tudunk elszakadni a folyótól, ugyanis a Rhône partján biciklivel haladva ismerkedünk a várossal. Olivier Le Bouille, az elektromoskerékpár-kölcsönző tulajdonosa a fülünkre illeszti a fejhallgatót, amelyen keresztül mesél majd a város nevezetességeiről, valamint elárulja, hogyan kell bekapcsolni a technikát, ha elfáradnánk, és egy kis villanyos segítségre volna szükségünk. A parton olyan nyugalmas a hangulat, mintha egy kisvárosban kerekeznénk, kisebb játszóterek vannak a gyerekeknek és hatalmas nyugágyak a felnőtteknek, akik előszeretettel költik el valahol errefelé délidőben az ebédjüket. Lányok sütkéreznek a napon, diákok rajzolják a Lyon hegyoldalából kibukkanó épületeket. A kerékpárúton nem mi vagyunk az egyetlenek, akik ezt a közlekedési formát választják, itt ugyanis a város 325 pontján lehet néhány euróért bringát kölcsönözni. Utunk a városi parkba vezet, amelynek többhektáros területén nemcsak egy hatalmas, tiszta vizű tó örvendezteti a szemet, hanem egy állatpark is zsiráfokkal és flamingókkal. A hatalmas platánok és gesztenyefák között itt is rózsák tűnnek elő lugasokra futtatva és a park gyepét keretezve a 
legváltozatosabb színekben – a sötétlilától a sárgán keresztül a hófehérig. Kicsit a parkon túli világba is kiruccanunk, ahol az üzleti negyed házai között is találunk valami meglepőt: egy teherautó görbül ugyanis a falra… Délben ismét ízelítőt kapunk a lyoni konyhaművészet remekeiből. Nemhiába ez a kulináris élvezetek fővárosa még a párizsiak szerint is, ami azért sokat sejtet. És valóban, itt mintha nem is éhségből ennének az emberek, hanem életörömből. Csak néhány falat minden, de az ember még hosszan a szájában érzi a fokhagymával ízesített olajbogyó fenséges ízét, az omlós kacsamell és a desszertként kínált eperhabos csoda zamatát. Mintha az érzéki örömöket ünnepelné minden, amiből nem kell sok, csak annyi, amennyi után még megmarad a vágy.
A harmadik folyó
Mindehhez persze Lyonban beaujolais (ejtsd: bozsolé) bor dukál, mert a városban – a helyiek szerint nem kettő, hanem három folyó folyik, a férfiasan egyenes Rhône, a nőiesen kacskaringós és dekoratív Saône, no és a bozsolé, a hegy leve. Ez valójában egy speciális szőlőfajta, amiből újbort készítenek. Azért alakult ki, mert egykor nem tudták garantálni, hogy a szőlőből nyert nedű sokáig megőrizze zamatát, ezért aztán a lyoniak korábban, már novemberben elkezdték inni a bozsolét. Néhány kilométerre a várostól a Château de Montmelas borbirtokra érkezünk, ahol a háziasszony, Michelle mutatja meg nekünk, milyen is egy hagyományosan szőlőműveléssel és borkészítéssel foglalkozó család élete. Maguk már nyolc generáció óta tulajdonosai a többhektáros birtoknak, a hatalmas pince is, ahol a bort készítik, több száz éves. A házuk pedig maga a varázslat. A kőből rakott falakat a spalettával felszerelt ablakok törik meg, az egész éppolyan, ahogy a mesebeli francia gazda portáját az ember elképzeli. A pincében a legmodernebb berendezések állnak. A hagyományos hordó, amelyben egykor lábbal taposták a szőlőt, ma már inkább csak dísznek van kitéve. Michelle gondoskodik róla, hogy megkóstolhassuk a végeredményt is, közel nyolcféle bozsolét, apránként, kortyokban, ki-kiöntve a maradékot, hogy a végére ne veszítsük el egészen a fejünket. De hogy biztos legyen benne, még sajtot is hoz hozzá.
Természetesen házit…
