Elsőre talán viccesnek, esetleg riasztónak tűnhet a speciális társkereső oldal, a rondarandi.hu elnevezése, mert hát ki szeretné magát alapból rondának titulálni, vagy ki szeretne magának alapból ronda jelöltek közül válogatni? A magát a belső szépség társkeresőjeként reklámozó kezdeményezés viszont úgy tűnik, sikeres, sőt már egy saját jegyespárral is büszkélkedhet, akik itt találtak egymásra – és aztán saját magukra is. Két önbizalom-hiányos, lelkileg padlón lévő embernek adott – némi szirupos közhellyel – szárnyakat a szerelem: ahogy ők mondják, mentálisan teljesen új emberek lettek, és ez külsőleg is meglátszik rajtuk.
„Amikor először megláttam, az isteni volt”
„Teljesen véletlenül a buszon, egy újságban figyeltem fel a rondarandi.hu hirdetésére, és nem sokkal később regisztráltam magam az oldalon, lesz, ami lesz – meséli Karesz, az első rondarandis vőlegény. – Nagyon gyorsan megtaláltam az oldalon Nikit, aki azonnal megtetszett, és meg is írtam neki, hogy azonnal menjen le az oldalról, mert ő szép, egyáltalán nem oda való. Ajándékot akartam küldeni neki, és az egyetlen, amit a kis képek között értelmesnek találtam, egy bomba volt. »Szívemben bomba van« – ezt írtam mellé, és azt gondoltam, hogy az idézetet csak kevesen ismerik, de a válaszából, ami tíz másodperc múlva máris megjelent előttem, kiderült, hogy tudja, miről van szó. Ez már óriási jel volt számomra.”
Mindez karácsony előtt egy nappal történt, ekkor beszélték meg azt is, hogy december 25-én személyesen is találkoznak. „Nem bírtam ki, hogy addig várjak, ezért egy ölelésre már 24-én is találkoztunk. Amikor először megláttam Nikit, az isteni volt. Messziről megismertem, ahogy közeledett felém. Nem tudtam más ajándékot vinni, csak egy Melba szeletet. Én egy kis angyalkát kaptam tőle. Másfél órát sétáltunk, beszélgettünk, aztán mindketten hazaindultunk.” De valamikor este nyolc körül Karesz úgy érezte, el kell indulnia Nikihez, és a távolság sem tartotta vissza, pedig Budapest két elég más csücskében laknak. De Kareszt húzta a szíve. Azóta együtt vannak.
„Hihetetlen, hogy nekünk sikerült”
 |
| Niki és Karesz |
Nem sokkal később már a lánykérésnél tartottak. Karesz régóta keresett munkát, ezért az első, balatoni ajánlatot azonnal elfogadta. De mielőtt elutazott, gyűrűvel is biztosította kedvesét a szerelméről. „Egy hónapja voltunk együtt, amikor jött a munkalehetőség. Mielőtt elmentem, meghívtam Nikit egy étterembe, ahol előtte mindent megszerveztem. Pezsgőt rendeltem, a gyűrűt a pohárba tettem, háttérzenének pedig közös kedvencünket kértem, a Quimbyt.” Hiába, ez nem egy filmjelenet, szegény lány állítólag majdnem lenyelte az eljegyzési gyűrűt, de végül persze boldogan mondott igent.
„Nagyon nehéz lenne szavakba önteni ezt az egészet, amit érzek. Hihetetlen, hogy nekünk sikerült, amire sok ember egész életében csak vágyakozik – vallja be a menyasszony. – Novemberben vettem egy laptopot, aztán egyszer csak szembejött velem ez a társkereső oldal. Regisztráltam, de soha nem írtam senkinek egy sort se. Féltem a visszautasítástól, a csalódástól, nem sok önbizalmam volt. De nem is volt szükség rá, hogy halálra ismerkedjem magam, szerencsére a kellő ember a kellő időben jött. Karesszel olyan szép és jó minden. Amikor először találkoztunk, olyan érzés volt, mintha mindig is ismertük volna egymást. Azóta is minden annyira természetes, és akkor sem alakulhatott volna jobban, ha előre megírták volna” – mondja Niki, aki már javában az esküvőt tervezgeti, bár még gyűjtögetniük kell rá.
Piaci rést lőttek a rondások?
Ezek után nem lepődtünk meg, hogy Karesz és Niki mindenkit csak biztatni tud az internetes társkeresésre. „Nem a szépségek közt keresgél az ember, ha társat akar, hanem a belső értékeket figyeli. Ott pedig nincs értelme gurítani. Itt megfontoltan és bátrabban lehet ismerkedni, és az sem baj, ha valaki nemet mond – fejtegette a Nők Lapja Cafénak Karesz, de azt azért hozzáteszi, számára kevésbé szimpi, hogy egy idő után még akkor is fizetni kell, ha csak a leveleit akarja megnézni az ember.
Vagyis a szerelemért itt is – mint amúgy a hasonló oldalak többségén – valamennyit csengetni kell, a folyamatosan gyarapodó taglétszámot elnézve viszont úgy tűnik, sokan bíznak a befektetés sikerében. „Amikor elindítottuk az oldalt, úgy gondoltuk, lehetnek egy páran, akiknek már unalmas, amit a média sulykol belénk a külsőségek fontosságáról – mondja Györfi András, a weboldal ügyvezetője. – Sajnos azért vannak annyian, akiknek kevés az önbizalmuk, mert úgy gondolják, hogy nem elég szépek, pedig tudjuk, hogy a belső értékek sokkal fontosabbak. Mi azt szeretnénk üzenni mindenkinek, és ezt tényleg komolyan vesszük, hogy lássuk meg egymásban az értékeket.”
Ami a dolog humoros oldalát illeti, az az oldal neve, ami lehet, hogy sokaknak erős, és biztos van, akit elriaszt, de mi úgy gondoljuk, hogy szükség van az öniróniára, mert az segíthet abban, hogy elfogadjuk magunkat olyannak, amilyenek vagyunk – magyarázza András, aki szerint az oldal alig egyéves fennállása alatt bebizonyosodott, hogy a magyar közönség vevő a rondaságra. Az ötletet amúgy egy hasonló profilú külföldi társkereső oldaltól lesték el.
Talán túlságosan is rákészültünk a dologra, de amikor kíváncsian körülnéztünk a magukat csúnyának tartó tagok között, meglepődve tapasztaltuk, hogy a felhozatal túlnyomó részét még közelről sem minősítenénk rondának, sőt, akadnak kifejezetten jó megjelenésű társkeresők is a rondarandin. Az ilyen csajok és pasik lapján egyébként nem egy értetlenkedő megjegyzés is olvasható, ilyesmi: „Te meg mit keresel itt??”
