Aranyérbetegség

Aligha vigasztaló a kismamák számára, hogy az ötven év fölötti népesség körében mintegy ötven százalékra teszik a megbetegedés gyakoriságát. Sokan éppen a várandósság idején találkoznak vele először.
Ahhoz, hogy megértsük, mi okozza, elengedhetetlen, hogy megismerjük a bélcsatorna végállomásának szerkezetét!

A végbélnyílás a bőr és a már testünk belsejének számító, nyálkahártyával borított bélcsatorna határán található. A végbélnyílás zárását-nyitását rendkívül bonyolult idegrendszeri folyamat szabályozza. Ebben döntő szerepe van a harántcsíkolt és simaizmokból álló záróizmoknak, de fontos feladat jut a záróizmokat támogató, minden irányból körülvevő, erekkel sűrűn átszőtt úgynevezett plexusnak, szivacsos párnának is. Amíg a párna ép, az erek akadálytalanul továbbítják a vért. Ezen a területen azonban többféle zavar is támadhat. Az igazi aranyérbetegség nem más, mint ennek a párnának a meglazulása, tartós vagy időszakos előesése. Az előesés mértéke és a vele járó kellemetlenségek, mint például a váladékozás, viszketés, vérzés súlyossága a betegség fokának és előrehaladottságának függvénye.
A kismedencére ható fokozott nyomás roncsolja a párnát rögzítő szalagokat. Könnyen belátható, hogy az állandó székrekedés, a hosszan tartó erőlködés fokozza a nyomást a területen. A rendszeresen nehezített székürítés ráadásul a végbél berepedését okozhatja, ami meglehetősen fájdalmas. Az erekkel átszőtt párnákat várandósság esetén a magzat súlya is alaposan megterheli. A pangó vér miatt a visszerekben vénás jellegű tágulatok, esetleg vérrögök keletkezhetnek. Ez is gyulladást okozhat.
Az aranyérbetegség súlyosabb formája, amikor a párna kicsúszik a végbélből, de előfordulhat, hogy teljesen ki is záródik. Ez utóbbi esetben a szövet elhal, ilyenkor bizony műtétre van szükség. Szerencsére a betegség mindegyik formájára létezik hatásos gyógymód, akkor is, ha a páciens történetesen kismama! Az ő esetükben is ugyanazok a gyógyító eljárások jönnek szóba, mint bármely más élethelyzetben. Az aranyérbetegséget a proctológus gyógyítja. Attól azonban nem kell tartanunk, hogy a sebész azonnal vágni akar. Ha nincs kizáródva az aranyér, számos egyéb módszer jöhet szóba. A gyulladt terület kezelésére korszerű kenőcsök, kúpok állnak rendelkezésre, amelyek a legtöbb esetben meg is állítják a folyamatot. A többféle gyógyszer között szerencsére akad olyan is, amelyet kismamák vagy szoptató édesanyák is szedhetnek. A hagyományos műtéti eljárásokat ma már megelőzi az ambulánsan végezhető veszélytelen beavatkozás, az úgynevezett gumigyűrű-leszorítás.

Ha a várandós kismama aranyérbetegségre utaló enyhe panaszokat, égő, viszkető érzést észlel, ne odázza el a kezelést! Gondoljon arra, hogy a gyermekágy hetei alatt a végbél környéke állandó nedvességnek van kitéve, ez pedig fellobbanthatja a gyulladásos folyamatot.

Az aranyérbetegség kialakulására való hajlam egyénenként változó. Mivel gyakori a családi halmozódás, valószínűleg genetikai okok is állnak a háttérben. A befolyásoló tényezők közül azonban a székrekedés a legjelentősebb. A megelőzés és a gyógyítás leglényegesebb része tehát ennek a problémának a rendezése.

Rostokban gazdag táplálkozással megelőzhetjük az erőlködést! Az étkezési korpa az egyik leghatásosabb háziszer. Az ember számára emészthetetlen, tehát nem hizlal, a duzzadt rost azonban kiterjedésénél fogva a bélcsatorna kéményseprőjeként működik. Fogyasszunk el esténként egy-három evőkanál étkezési korpát kefirbe keverve. Ügyeljünk arra, hogy napi másfél-két liter folyadékot, lehetőleg vizet is igyunk. A renyhe bélcsatornát sporttal, mozgással tudjuk munkára serkenteni.


Segítsünk magunkon!




– A vécén tegyünk a lábunk alá zsámolyt, így talán könnyebb lesz az ürítés!
– Aludjunk az oldalunkra fordulva, hogy ne gyakoroljunk nyomást a végbélnyílásra!
– Kerüljük a hosszas álldogálást, üldögélést!
– Vegyünk naponta ülőfürdőt! Gyulladás esetén jeges vizes borogatás segít, hogy a duzzanat visszahúzódjon.
– Ha az ülés fájdalommal jár, szerezzünk be felfújható kispárnát!
– Fokozottan ügyeljünk a gát területének tisztaságára, naponta többször mossuk le langyos szappanos vízzel!
– Ne kísérletezzünk hashajtóval!

Szaktanácsadó: Prof. Dr. Ritter László, sebész, coloproctológus