„Anya, edzés után 2 olasz cserediákot hívtam fel magunkhoz vacsorára, magyaros paprikás csirkét ígértem be nekik… előre is köszi, cserébe elmosogatok…” – akkor azon túl, hogy elmorzsolok egy örömkönnyet azért, hogy a fiam még számol velem, mint esti program, a gyomrom mégis összeszorul, hogy mindezt hogyan tudom a rendelkezésemre álló két óra alatt bevásárlással és elkészítéssel együtt véghezvinni?
Lehetőleg úgy, hogy friss alapanyagokat szerzek be megfizethető áron – mivel a hónap vége is közeledik persze –, és hogy valamennyire környezettudatos magamhoz is hű maradhassak: nem ártana jó minőségű, magyar hozzávalókat találnom a közelben.
Térülök-fordulok a konyhában, és megakad a tekintetem az Értéket őrzünk Lidl-szlogenen az egyik újságban, ahol egy kedves bácsi pont rám mosolyog egy csirkét ölelve… bárcsak már én ölelhetném magamhoz a vacsora hozzávalóit ilyen odaadással…
Azért ezek a reklámszakemberek értik a dolgukat – gondoltam magamban –, hisz több se kellett ennél, fogtam magamat és elrohantam a legközelebbi Lidlbe, ahol csodák csodájára nemcsak hogy a vacsorához találtam friss, hazai alapanyagokat, de az Értéket őrzünk pultban olyan elfeledettnek hitt termékek is mosolyogtak rám, mint a Kojak-nyalóka vagy a nyári fagyi. Közben átfutott rajtam, hogy tényleg ennyi idős vagyok már, hogy gyermekkorom kedvenc nyalókáját már csak a retropulton láthatom viszont… de kell ennél több egy magamfajta, interkulturális vacsorára készülő anyának, akinek a desszertet készíteni aztán végképp nincs ideje?
Bár paprikás csirkét idestova 15 éve főzök rendszeresen, ha vendég jön, azért valami különlegességet mégis jó lenne belecsempészni, ezért rákukkantottam kedvenc receptjeimre a Lidl honlapján, ahol a legklasszikusabb ételeinkhez is mindig találok olyan apró trükköt, amitől új értelmet nyernek a megszokott ízek: www.lidl.hu
A fiam és az olasz barátai pedig a paprikás csirkés este óta valamiért mindig nálunk kötnek ki edzés után…
