Több ezer gyógypedagógus hiányzik a magyar munkaerőpiacról, az üres álláshelyeket annak ellenére sem tudják megtölteni, hogy évről évre háromszor annyian szeretnének gyógypedagógusi diplomát, mint ahány felsőoktatási férőhely van – derült ki az Abcúg cikkéből.
Márkus Eszter, az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar oktatási ügyekért felelős dékánhelyettese szerint több okara is visszavezethető a kialakult helyzet. Először is, az új köznevelési törvény különválasztotta a nevelési-oktatási intézmények és a pedagógiai szakszolgálatok munkáját, így a gyógypedagógusok nem tehetik meg azt, amit korábban, hogy akár 2-3 munkakörben dolgoznak egyszerre, ma már el kell dönteniük, hogy hova akarnak tartozni, és csak ott dolgozhatnak. Ráadásul hiába telnek be a gyógypedagógiai szakok minden évben, sok olyan hallgató van, aki már eleve dolgozik valahol, így a képzés végeztével nem lesz belőlük új munkaerőpiaci szereplő. Végül az is tetézi a helyzetet, hogy a Ratkó-generáció tagjai közül sokan lettek pedagógusok, és ők most egyszerre mennek nyugdíjba.
Fotó: Beliczay László, MTI
Az Abcúgnak több gyógypedagógus is nyilatkozott. Egyikük elmondta, hogy a szakemberhiányt nemcsak a gyerekek, de a gyógypedagógusok is megérzik, hiszen nincsenek annyian, hogy kényelmesen el tudják látni a feladataikat.
Picit mindig több munkát csináltunk, mint ami az ideális lenne. Ez egy nagyon is magyar dolog, hogy mindig próbáljuk a lehető legkevesebb befektetésből a lehető legnagyobb hasznot kihozni. Minek vegyünk fel két embert, ha egy is megcsinálja?
– nyilatkozta Dániel, aki végül úgy döntött, külföldön dolgozik tovább.
Egy másik interjúalany azt nyilatkozta, olyan kevesen vannak, hogy a halmozottan fogyatékos gyerekek számára törvényileg előírt heti 20 óra otthonfejlesztést sem tudják biztosítani. Ráadásul az általuk kezelt gyerekeknél sokszor több probléma is fennáll (például egyszerre lehet szükségük mozgásfejlesztésre és látásfejlesztésre), amelyekre külön szakember kellene, a munkaerőhiány miatt azonban mindennel egyedül kell megbirkózniuk.
