Július végén szörnyű tragédia borzolta a kedélyeket. A legújabb Batman-film denveri bemutatóján az egyik néző az első akciódús jelenetnél könnygázgránátot dobott a többiek közé, és lövöldözni kezdett. Filmbéli karakternek képzelte magát. Tizennégy embert ölt meg, és többtucatnyit megsebesített. A megdöbbentő eset kapcsán újra felmerült a kérdés, ami mindig is foglalkoztatta a közvéleményt: vajon a filmek képesek akár ennyire szélsőséges reakciókat is kiváltani belőlünk?
„Ez óriási tévhit – mondja Féjja Sándor filmpszichológus. – Egy érett, egészséges személyiségre nincs direkt hatásuk a filmeknek. A legszörnyűbb és legcsodálatosabb dolgokat is láthatjuk a vásznon, attól a személyiségünk lényegében nem változik. Befogadjuk, de el tudjuk dönteni, hogy mit teszünk magunkévá belőle, mert működik az akarati szűrőnk. Az, hogy mit szólít meg bennünk egy film, nagyrészt a személyiségünktől függ. A Batman-film alatt lövöldöző ámokfutó degenerált fickó, akiből sok minden más is kiválthatott volna hasonló szörnyűséget. Ugyanígy a fasiszta filmek hatására a zsidóellenes emberek még jobban meggyűlölték a zsidókat, mert ők már eleve deviánsok voltak, de az egészséges lelkületű nézők nem váltak antiszemitákká.”
Mi az, ami behúz?
Bár a személyiségünkre nem, az érzelmeinkre igenis komoly hatásuk van a filmeknek – ez is a feladatuk. Gyakran jóval mélyebb benyomást képesek tenni ránk, mint bármelyik másik művészeti ág. „Ez azért van így, mert egyszerre hat ránk a hang és a kép, ráadásul minden jelen időben játszódik. Azt érezhetjük, hogy tanúi vagyunk az eseményeknek, ezáltal személyesen is bevonódunk” – magyarázza Féjja Sándor. A film átütő ereje abban rejlik, hogy tudat alatt is hat ránk. Bergendy Péter filmrendező, pszichológus azt mondja, leginkább a hanggal lehet észrevétlenül hatást gyakorolni a nézőre. „A film alapvetően képi műfaj. Az ember a szemének hisz, az információk többsége az életben is vizuális. A hang ehhez képest másodlagos. Épp ezért, mivel a néző nem figyel rá, úgy tudjuk ezzel befolyásolni, hogy észre sem veszi” – magyarázza a rendező.
Tesztelik a hatást
Azt, hogy mi fog meg bennünket igazán, próbavetítéseken tesztelik le a filmkészítők. Már nemcsak Amerikában, hanem az egész világon – így nálunk is – tartanak ilyeneket. A film tervezett célközönségéből összeállítanak egy ideális nézőtábort. Nekik a mozizás után számtalan kérdést tesznek fel az élményükkel kapcsolatban, majd a tapasztalatok alapján utólag „finomhangolják” az alkotást. „Rofusz Ferenc Ticket című animációja például egy férfi életét mutatja be, a születésétől a haláláig. A végén a főszereplő bekerül a koporsóba. Nagy kérdés volt, hogyan engedjük el a nézőt a moziból: depressziós állapotban, vagy próbáljunk tenni azért, hogy érezzen valami reményt – meséli Balázs Gábor hangmérnök. – Végül néhány egyszerű szívhang lett a befejezés. Innentől kezdve már mást jelent az egész film, egyfajta ciklikusság van benne, a közönség nem lehangoltan fog kimenni a moziból, hanem azt fogja érezni, hogy van folytatás. De ha utána megkérdezzük, hogy mit hallott, nem tudja megmondani, mert nem tudatosul, a hatás mégis létrejött benne.”
Persze a megfelelő hang kiválasztása nem könnyű feladat – állítják a filmkészítők. Különösen nagy kihívás például egy horrorfilmhez olyan effektet találni, amitől tényleg megrémülnek a nézők. „A japánok ebben nagyon ügyesek – mondja Bergendy Péter. – A kaparászós, nyikorgó hangjaikkal friss »vért« vittek a horrorfilmekbe. Én is találtam most egy hangot, ami nagyon ijesztő és félelmetes. Egy dokumentumfilmben hallottam, egy állat hangja, ezt szeretném majd használni egy következő alkotásomban.”
| Gyógyító filmek: • Szakításra: Annie Hall (1977), 500 nap nyár (2009) • Gyászfeldolgozásra: Engedd el! (2010) • Súlyos betegség feldolgozására: Fifti-fifti (2011), A bakancslista (2007), Egy kis mennyország (2011) • Inspirációra, erőgyűjtésre: Good Will Hunting (1997), Leckék az életről (1999) • Párkapcsolati problémákra: Szerelempróba (2008), Nem kellesz eléggé (2009) |
A zene mindent felülír
Már a vágás során is használnak ún. mankózenéket, amelyek ritmusukban, hangulatukban illenek az adott jelenetekhez, de még nem a végleges filmzenék. Gyakran a rendezők a forgatáson is bejátszanak különböző dallamokat, hogy ezzel is megteremtsék azt a hangulatot, amit elképzeltek, így a színészeknek könnyebb ráhangolódni a jelenetre. „A zene mindent felülír, függetlenül a képi világtól – mondja Balázs Gábor hangmérnök. – Jó példa erre Pálfi György Final Cut – Hölgyeim és uraim című alkotása, amely 450 híres filmből van összevágva. Átlagosan néhány másodpercenként változik a főszereplő, a helyszínek, a végén mégis összeáll egy egyszerű férfi-nő történet. Csupán azáltal, hogy kiemelték a filmtörténeti klasszikusok jeleneteit az eredeti környezetükből, és betették egy másik kontextusba, majd lefedték egy új zenével, máris más érzelmi állapotot idéztek elő a nézőkben.”
Például a Psycho híres zuhanyjelenete is új értelmet kapott. Míg az eredetiben egy haldokló nőt látunk, addig Pálfi György montázsfilmjében ugyanaz a nő nagyon is élőként, a férfi után vágyakozóként jelenik meg. Bergendy Péter szerint ugyanakkor elsősorban nem a filmes eszközök váltják ki belőlünk az érzelmeket, hanem a színészi játék. „Ha a színész arca nem fejezi ki azt, amit kell, akkor mozoghat bárhogy a kamera, vághatjuk bárhogy a képeket, és lehet alatta bármilyen hang, nem jön létre a hatás” – mondja. Szerinte a jó film elsősorban ösztönösen, és csak másodsorban tudatosan készül.
Balzsam a léleknek
A filmeknek – mint minden más művészeti ágnak – terápiás hatásuk is lehet. Féjja Sándor szerint az, hogy kire hogyan hat egy alkotás, hogyan értelmezi a történetet, többet elmond róla, mint bármi más. „Olyan ez, mint egy nagyon pontos személyiségteszt, hiszen mindenki magát vetíti bele az alkotásokba – mondja a filmpszichológus. – Az, hogy mi a véleményünk egy mű erkölcsi tartalmáról, sokat elárul rólunk, ezért pszichoterápiában is lehet használni a filmeket. Ilyenkor arról beszélgetünk a klienssel, hogy mi a véleménye a történésekről: kit szeret, kit utál, kivel ért egyet? Ezek révén a pszichológus a gyógyulás irányába terelheti páciensét.” Az is sokat segíthet, ha egyedül megnézünk egy filmet, és elgondolkodunk rajta. „Lehet, hogy erőt tudsz meríteni belőle, vagy súg valamit, ami nem jutott volna eszedbe. Attól még nem fogsz meggyógyulni, de elindíthat benned kedvező folyamatokat. Aztán hogy mit kezdesz velük, hogyan építed be a mindennapjaidba az élményt, csak tőled függ” – teszi hozzá Bergendy Péter.
Cikkünk a Nők Lapja Psziché legfrissebb számában jelent meg.
A tartalomból:
- Nem kívánt szerelmek
- A hűtlenség mint kapcsolatépítő
- Szabadulni a függőségtől
- Kipróbáltuk a táncterápiát
- Megosztani vagy megélni – Dr. Szondy Máté írása
Ha szeretnél előfizetni a magazinra, itt megteheted!
