A mindennapokban meglehetősen gyakran találkozunk olyan testrészeket, vonásokat érintő előítéletekkel, amikor is mindenféle külső jegyeink alapján igyekeznek besorolni minket különböző skatulyákba. Van, aki az arcpszichológiában hisz, és egy-egy domborúbb homlok mögött már meglátja a géniuszt, míg mások a tenyér, az ujjak alapján igyekeznek felmérni, hogy éppen kivel is állnak szemben.
Nem kivétel e téren az íny, valamint a fogsor sem, amelynek típusaira – ahogyan a hajra, az arcra vagy az orra is – Johann Kaspar Lavater fiziognómus, azaz arcismerettudor állított fel különböző személyiségrajzokat. A svájci születésű Lavater remek megfigyelőképességének hála, könnyen kiismerte az embereket, és a bennük tükröződő lelki folyamatokat arcvonásaik és arckifejezésük alapján térképezte fel. Esszék a fiziognómiáról címen kiadott művében kitér arra is, hogy az emberekről a szájuk is sokat elárulhat. Úgy vélte, ha a felső íny jól látható a száj nyitásakor, akkor az illető többnyire hideg és közönyös típus, ha pedig valamelyik ínyünk (az alsó vagy felső) jelentősen nagyobb a másiknál, az a megbízhatatlanságunk jele.
A szabályos, egymáshoz közel álló fogakról ugyanakkor már pozitívabb a kép. Hosszú élettel, a pozitív lelki alkattal, derűs, ugyanakkor kissé önző életszemlélettel azonosítják, míg az elhanyagolt fogsorról természetesen sokkal kedvezőtlenebb a kép. Az ápolatlan száj megítélése már a svájci író korában, a 18. században sem tért el a maitól. Hanyagságot láttak mögötte, és azt tartották, hogy a beteg, barna fogak tulajdonosainak a társadalomban betöltött szerepe többnyire nem éppen kiemelkedő. Igaz, Lavater számolt azzal is, hogy a csúnya fogsor okozója lelki eredetű probléma is lehet, nem pedig kizárólag a nem megfelelő szájhigiénia. Azt tartotta, hogy ha más tekintetben jó küllemű az illető, a csúnya fogak hátterében érzelmi gondok húzódhatnak meg.
A jellem erősségére is következtetett a fogak alapján. Lavater a pici, apró fogú embereket kifejezetten erőseknek gondolta, ezzel szemben a hosszúkás fogak tulajdonosairól úgy vélekedett, hogy félszegek, gyengék, de a hasonló fogak utalhattak falánkságra is.
A hollywoodi mosoly sem csak manapság számít előnyösnek. A szabályos, fehér és megfelelően ápolt fogsort a fiziognómus is megnyerőnek, mégpedig a megbízhatóság, az őszinteség és a becsületesség jelének tartotta.
