Egy szakácskönyv, amiből nemcsak főzni jó, de nézni is érdemes
A Lila Füge az egyik legnépszerűbb hazai gasztroblog, szerzője, Havas Dóra pedig az egyik legismertebb gasztroblogger. Kimondottan könnyen elkészíthető, fantáziadús, izgalmas, szerethető receptjeit ezrek olvassák naponta az interneten. Most végre csokorba gyűjtötte legújabb kedvenceit: 75 olyan ételt, amelyek leírásai még sehol nem voltak olvashatóak. Receptjeivel elsősorban az abszolút kezdő hobbiszakácsokat szeretné főzésre buzdítani, hiszen az ételek többsége könnyen elkészíthető és nem igényel különösebb jártasságot a konyhai műveletek terén, de biztosan találnak majd a kötetben a fogukra való ételt a főzőcskézésben gyakorlottabb olvasók is.
Mert igenis jó nők vagyunkLakatos Márkot a legtöbben a Megasztár első szériájából ismerik: ő álmodta meg a műsorban fellépő tehetségek arculatát, s újító szellemiségével, illetve kissé különc személyiségével új színt hozott a televíziózás világába.
Sok idő eltelt azóta, ám Márk mit sem változott: igazi egyéniség, kísérletező kedvű művész, aki számára a divat csak ürügy arra, hogy mindazzal foglalkozzon, ami érdekli, legyen szó filmművészetről, jelmeztervezésről, címlapfotózásról, műsorvezetésről vagy bármi másról.
Ha valaki, hát Lakatos Márk tényleg színes egyéniség: egyszer óriási költségvetésű produkciók professzionális stylistja, máskor Fluorita Luxként csinál magából bolondot a világhálón. Néha halk szavú és komoly, néha pedig kissé lobbanékony és szeszélyes.
Ebben a könyvben pedig leginkább olyan, mint egy régi, jó barát, akivel őszintén megoszthatjuk a kinézetünkkel, az öltözködésünkkel kapcsolatos aggodalmainkat. Ráadásul Márk nemcsak bölcsen meghallgat bennünket, hanem tudásával és tanácsaival tényleg segít, hogy jobban érezzük magunkat a bőrünkben.
Egy pohár borral a fotelben… Agatha Raisin, az egyedülálló, célratörő reklámügynök eladja cégét, felszámolja londoni életét, és leköltözik a mesés nyugalmú, festői Cotswoldsba. Ám a vágyott életről kiderül, hogy borzalmasan unalmas. Agatha, hogy unalmát elűzze, benevez a helyi pitesütő versenyre. Mivel fogalma sincs sütésről-főzésről, vesz egy kész pitét a londoni ismerős boltban, és sajátjaként nevezi be. Még a zsűri elnökét, a helybeli Cummings-Browne ezredest is megpróbálja megvesztegetni, de nem ő nyer. Ám a verseny végeztével az ezredes hazaviszi a süteményt, megeszi és meghal. Kiderül, hogy a pite spenótjába gyilkos csomorika keveredett. A rendőrség ugyan véletlen balesetként zárja le az ügyet, ám Agatha gyilkosságra gyanakszik, és nyomozni kezd…
A skót írónő regénye – mint valamennyi Agatha Raisin könyv – pompás, izgalmas krimi, nagyszerű szatíra a londoni és a vidéki életről, remek karakterekkel és pergő, fordulatos cselekménnyel. Az amatőr detektív remekül megrajzolt figuráját kritikusok és a rajongók egyaránt megszerették, a sorozat már a 21. kötetnél tart.
Ha többre vágyunk valami habos lányregénynél
Ljudmila Ulickaja legújabb regényében három jó barát – egy zenész, egy költő és egy fotográfus – életén keresztül mutatja be a Sztálin halálától a Gorbacsov-féle „peresztrojkáig” terjedő időszak, az „olvadás” és a „pangás” korszakának hétköznapjait. A történet középpontjában e három évtized szovjet történelmének ellenzéki törekvései állnak: konspirációk, illegális kiadványok terjesztése, csempészése, kényszerű külső és belső emigrációba vonulás – a korszak politikai életének tipikus eseményei. Az Ulickajától megszokott szövevényes történetből kibontakoznak a szovjet diktatúra elleni küzdelem mindennapjai: megtudhatjuk, miként őrizhető meg ilyen körülmények között az ember személyisége, anyagi és szellemi függetlensége, vagy épp miként semmisíti meg a rendszer azokat, akik szembeszállnak a hivatalos ideológiával.
A regényben metaforaként megjelenő biológiai fogalom, az imágó, a rovar kifejlett állapotát jelenti. A rovartan ismer olyan ritka eseteket, amikor a rovar anélkül, hogy végső fejlődési stádiumát elérné, bábállapotban ivaréretté válik, és önmagához hasonló bábokat hoz létre. Ulickaja az imágó metaforájának segítségével próbálja megfejteni, hogy a 20. század második felének embere miként képes – ha képes egyáltalán – a szó erkölcsi értelmében is felnőtté válni. A történelmi események és a biológiai jelenség párhuzamával megmutatja, hogy ugyanaz az esemény vagy életsors hogyan válik egyszerre emelkedetten tragikussá és bohózatba illően komikussá.
