Péter fiatal korától fogyaszt rendszeresen alkoholt, igaz, nem napi szinten és nem egyedül. Korábban keserű- és whisky-párti volt, ma már (közel a negyvenhez) inkább a sört preferálja. Ebből akár négy-öt korsó is lecsúszik egy este, oké, plusz két-három pálinka. Olyan nincs, hogy egy buliban ne igyon, de már ritkán részegedik le, nem is bírja úgy, ráadásul a gyereke miatt a másnapot már nem veheti el teljesen a lábadozás. Havonta átlagosan két ilyen iszogatós összejövetelen vesz részt (decemberben inkább heti kettőn). Azzal, hogy nem totál részeg a buli végére, a baráti körében egyre inkább kakukktojás. A többiek ugyanis az említett mennyiségnek átlagosan kétszeresét döntik magukba. Ők nem hívnak taxit, őket úgy kell hazavinni, hazatámogatni. Sokuknál pedig garantált a filmszakadás.
Felmérést ugyan nem végeztem, de szubjektív becslésem szerint a 20-50 közötti ismerőseim kétharmada Péter és az ő baráti körébe tartozik. Gyakorlatilag ők jelentik a Száraz November igazi célcsoportját, hiszen rendszeresen isznak. És nem is keveset…
Magyarországon 2016-ban indult a Száraz November kampány és programsorozat, a Kék Pont Alapítvány szervezésében, brit mintára. Céljuk, hogy az emberek jobban megismerjék az alkoholhoz, és ezen keresztül önmagukhoz fűződő viszonyukat. Azoknak ajánlják, akik hetente egyszer-kétszer rendesen isznak, de akik nem napi szintű „nagyivók”. Tavaly a résztvevők 76 százaléka teljesítette a vállalást.
Vajon mihez kezdenének magukkal Péterék egy-egy buliban alkohol nélkül? Mennyire éreznék jól magukat? Mennyire oldódnának fel? Tudnának nemet mondani egész este, vagy inkább el sem mennének a buliba? Kérdések helyett nézzük egyelőre a többieket – úgy is, mint prototípusokat.
Juli (26) nemrég kezdett el dolgozni egy cég marketingosztályán. A bulik és a pia minden hétvégén téma nála. Sőt, ezek nélkül elképzelhetetlen az élete. Mindez azonban nem zavarja különösebben, ő így boldog, így jó az élete. Azt mondja, látja ugyan, hogy a harmincasoknál ez már egyfajta vákuumnak a jele, de a maga részéről ő ráér még váltani.
Nóra, a 41 éves franciatanár alig-alig fogyaszt alkoholt. Ha igen, legfeljebb valamilyen jobb bor jöhet szóba, lehetőleg vacsora mellé, egy-egy baráti beszélgetés vagy ünneplés alkalmával. Havonta legfeljebb két alkalommal. De ha ilyenkor a bort valamilyen jobbfajta teára cserélik, akkor sincs semmilyen probléma. Bulikba nem jár, ha mégis, éjfélnél sosem marad tovább, annál is inkább, mivel a cigarettának a füstjét sem bírja. Itt sem iszik néhány pohár bornál többet.
Kata tíz évvel fiatalabb, egy utazási iroda alkalmazottja. Mindig is minimális alkoholt fogyasztott, nem szereti az ízét. Azért el-elmegy a bulikba, ahol a barátai masszívan iszogatnak. Igaz, mindig téma, hogy ő hogyhogy nem iszik, de állja a sarat. Együtt dohányzik a többiekkel, és imád táncolni. Az, hogy közben nem részeg, számára sem probléma.
Karesz, a negyvenes családapa Katához hasonlóan sosem szerette az alkoholt. Szerinte ez részben azért is lehet, mert négyévesen beleivott véletlenül valamibe, amitől nagyon rosszul lett. Ő sem csinál ebből különösebb problémát. A céges bulikon, esküvőkön, születésnapokon jellemzően valamilyen alkoholmentes koktélt iszogat. Ugratják is érte, de ez sem izgatja. Ahogy ő mondaná, kifejezetten jót szórakozik másokon. Az sem zavarja, hogy mindeközben kissé kívülálló.
Krisztát zavarja. Ő is negyvenes, korábban mindig szívesen iszogatott a többiekkel, ha mást nem, hát bort, abból viszont nagyobb mennyiséget. Mára azonban elege lett. Éjfél felé megfájdul a feje, főleg, ha dohányzik is, márpedig a bulik éjfélnél tovább tartanak. Ilyenkor jön a dilemma: hazamenjen a férje nélkül, vagy maradjon és viselje el, hogy rosszul van? Egyáltalán, legközelebb elmenjen? A fejfájás ugyanis másnap is garantált, két gyerek mellett – naná – egyre kevésbé vágyik ilyen alkalmakra. De akkor mi legyen? – teszi fel a kérdést magának rendszeresen. A baráti körben szinte mindenki iszik a bulikon, amik viszont rendszeresek, a férjének is van kedve ezekre elmenni. Nála egyelőre nincs megoldás az ügyre.
Én nagyjából ezeket a kategóriákat látom magam körül. Talán annyiban torz a „mintám”, hogy Péter helyett írhattam volna akár Timit is, Nóra helyett pedig Gábort, mert ezek a típusok körülöttem nemektől függetlenül léteznek. Ismerek tehát (nem egy) nagyivó nőt, és fordítva, olyan férfiakat, akik csak kivételes alkalmakkor fogyasztanak alkoholt. Az okok azonban, úgy tűnik, eltérnek.
Nők és az ivás: egyre menőbb, de sokkal veszélyesebb
Nemzetközi kutatások szerint ugyanis a nők elsősorban azért fogyasztanak alkoholt, mert így küzdik le az érzelmi fájdalmukat, míg a férfiak a társadalmi elvárásoknak igyekeznek megfelelni. (Ahogy Péter mondaná: „Nincs közös meccsnézés kötelező sörözés nélkül.”) Erről a jelenségről sokat írtunk tavaly a Borba fojtott életek mellékletünkben, ahol többen, akiket a környezetük szimplán szociális ivónak tart, elmondták, hogy ők viszont kezdenek aggódni saját magukért…
Én úgy tapasztalom, hogy a fiatal nőkre is egyre jobban nehezedik a környezeti nyomás. Ahogy az egyik tavalyi SZN-es résztvevő, Orsi (28) fogalmazott: „Egy közeli barátnőmet leszámítva alig akadt valaki, aki támogatott a fogadalmamban. Folyton magyarázkodnom kellett, hogy miért nem iszom. Főleg a fiúk gondolták, hogy hülyeség az egész. Megkaptam, hogy álszent vagyok, szóval tényleg nem értettek egyetlen szót sem az egészből.”
És valóban, szakemberek szerint annak ellenére, hogy a nők ivását és lerészegedését mindig is nagyobb szégyen övezte, mint a férfiakét, a fiatalabb nők körében ez a megbélyegzés mintha csökkenne. „A változó társadalmi normákra utal, hogy a nők ugyanolyan arányban töltenek fel a Facebookra a saját részegségüket pozitívan bemutató képeket, mint a férfiak” – olvasható a Kék Pont egyik háttéranyagában.
Nemivás = baba?
Valaki szerint a „nemivást” már szinte csak a várandós nők „engedik meg” maguknak. „A nemivás a terhesek privilégiuma lett. És mi, akik még nem vagyunk terhesek, valahogy az alkoholban találkozunk a még megtehetem örömében… De elegem van az ilyen sarkításokból, hogy ha valaki nem iszik, akkor egyből megkérdezik, hogy: te is babát vársz?!” – fakadt ki az egyik Száraz Novemberben résztvevő lány.
A Global Drug Survey 2018 adatai szerint Magyarországon a legmagasabb azoknak a 15 évnél fiatalabb fiúknak a száma, akik legalább kétszer lerészegedtek már. Ugyanebben a korosztályban a lányok szempontjából a harmadik helyen vagyunk Európában.
Szintén nemzetközi kutatásokból tudjuk, hogy a nők tendenciaszerűen kezdenek annyit inni, mint a férfiak. Ez azért is probléma, mert szervezetük rosszabbul reagál az alkoholra – ugyanannyi alkohol kockázatosabb számukra. Ezért is dönthetett úgy a Kék Pont, hogy idei kampányában a nőkre helyezi a hangsúlyt.
A kutatás legérdekesebb megállapításai:
● A kockázatos ivás a fiatal (25 évesnél fiatalabb) és az idősebb (60 év felett) nőknél gyakoribb. Ők a leginkább veszélyeztetettek.
● A női ivás és kezelés stigmatizáltabb, mint a férfiaknál – kevésbé lehet beszélni róla, kevésbé lehet segítséget kérni.
● A nők később kezdenek el inni, de ivási „karrierjük” rövidebb: hamarabb kerülnek kezelésbe súlyos alkoholproblémák miatt (teleszkóp-jelenség).
● A nők inkább lelki problémák miatt isznak – a férfiak inkább társas hatások, konformizmus miatt.
● A kockázatosan ivó nők gyakrabban szenvedtek el gyermekkori fizikai és szexuális bántalmazást.
● A nőkre az alkohol – biológiai okok miatt – fokozottabban hat, következményei súlyosabbak, túlzott alkoholfogyasztás esetén gyorsabban válnak például függővé.
Annak ellenére, hogy Magyarországon az alkoholfogyasztók 35 százaléka szeretné csökkenteni az alkoholfogyasztását (ez Európán belül kifejezetten jó arány), ehhez mindössze 3,3 százalékuk kér segítséget. Szakemberek szerint erre magyarázat lehet az alkoholproblémákkal foglalkozó intézményrendszer elégtelen működése, valamint a kezelési lehetőségekkel kapcsolatos információk hiánya. A Száraz November többek között ezen a tendencián próbál javítani. Bővebb információkat a rendezvénysorozatról és inspirációt itt lehet tőlük szerezni.