„Az idősebb a kislány, a kisfiú két perccel fiatalabb. Kezdetben a kislány volt a csendesebb, nyugodtabb, türelmesebb, ebből a habitusból mára sokat vesztett, de még most is alapvetően ez jellemző rá, ellentétben a kisfiú erőszakosabb, figyelemfelhívó, nyugtalan magatartásával. A jelenség a következő: körülbelül 8 hónapos korától, amikor a kislány megtanult ülni és elkezdtünk hintázni járni a játszótérre, egyre fokozódó intenzitással hintáztatja magát, s eközben ütögeti a fejét a falba, vagy ahova éppen tudja. Először ez egyfajta elaltatási ceremóniaként zajlott nála a kiságyban, ám ahogy teltek a hónapok, elhatalmasodott az ébrenléti időszakokban is, játék közben is sokszor kikapcsol, elbambul, és elkezdi hintáztatni magát ülve vagy négykézláb előre-hátra. A babakocsiban is, ha unatkozik, szintén ezt teszi, és ritkán az etetőszékben is rákezd. Néha monoton, ööööö hangot is ad hozzá, mintha nyugtatni akarná magát. Viselkedése nagyon eltérő élethelyzetekben jön elő, sokszor akkor, ha épp nem rá figyelek, de sokszor rákezd akkor is, ha kifejezetten vele foglalkozom. Azt érzem, hogy az akaratos és izgága fiútestvér nincs rá jó hatással, sokszor félrelöki, vagy a szülői figyelmet magára vonja, ekkor a kislány mindig háttérbe szorul. A mozgásfejlődése rendben lezajlott, 4-5 hónapot kúszott-mászott, 13 hónaposan kezdett el járni, de az önhintáztatás megmaradt. Nagyon ijesztőnek találom, kérdeztem már a háziorvost is, a védőnőt is, anyósomat is (aki óvónő), mindenki elbagatellizálja a kérdést. Aggodalmamban most időpontot kértem a nevelési tanácsadóba is. Okom van az aggodalomra? Sokat olvastam a témáról, hogy ez csak egy életkori sajátosság, amit kinőnek a gyerekek. Mindemellett az autizmus jelei között is ott van a hintáztatás. Teljesen normális kisgyermeknek tűnik a kislányom, bár a kisfiúval összehasonlítva tényleg sokszor ijesztő a bambulása, a semmibe révedő tekintettel végzett önnyugtató hintázása. Mit kellene tennem, hova kellene fordulnom? Mit tudok tenni, hogy kiegyensúlyozott legyen a kislányom? Hogy ne a kisfiú erőfölénye árnyékában nőjön fel?”
Másról van szó?
Helyesen tette, hogy időpontot kért a nevelési tanácsadóban, de tudnia kell, hogy a tanácsadóban a pszichológusok csak a harmadik életévtől szoktak (és tudnak) érdemben foglalkozni a gyerekekkel (kivéve az úgynevezett mama-baba terápiákat, ahol a kisebb gyerekek és édesanyjuk kapcsolatának kérdéseiben tudnak segíteni, tanácsokat adni). Az „önhintáztatás” (önringatás) a fej ütögetésével együtt valóban gyakori és múló tünet a kisgyerekeknél, de az első életév után többnyire nyomtalanul eltűnik. Így aggodalma indokolt lehet, bár persze abban is igaza van, hogy az ikerhelyzet és a kisfiú erőszakossága, amivel szemben a kislány így vigasztalódik, izoláltnak érezve magát, megnyújthatja ezt az időszakot. Igen, mentális zavarok (többek közt az autizmus) jele is lehet a hosszan megmaradó hintáztatás. Úgy gondolom, hogy az úgynevezett korai fejlesztő központokban tudnának kérdésére megnyugtató választ adni, komplex vizsgálatok alapján.
A bambulás persze együtt járhat a hintáztatással – hiszen ennek célja éppen a túlzottan éber állapot és az ezzel együtt járó esetleges szenvedés kikapcsolása –, mégis ilyenkor felmerül a kérdés, hogy nincs-e szó fokozott agyi görcskészségről, és ez a pillanatnyi elbambulás, „jelen- nem-lét” esetleg nem ennek jele-e. Kislánya egyébként kapcsolatba lép a környező világgal, magával, más gyerekekkel, felnőttekkel? Előfordul, hogy maga a gyerek húzódik vissza a külvilágtól, melyet fenyegetőnek érez, és ez a visszahúzódás jelenik meg a hintáztatásban és a bambulásban. Igen, ikrek esetében nekünk kell védenünk az ikerpár túlzottan domináns, agresszív tagjával szemben a gyengébbik felet, különösen fiú-lány helyzetben. Ha a gyerek érzelmileg és mentálisan „elhanyagoltnak”, háttérbe szorítottnak érzi magát, felléphetnek ezek a tünetek – ahogyan fellépnek az intézeti gyerekek körében is. Ritkán, de van példa arra, hogy hosszan marad meg az önhintáztatás, egyébként teljesen kielégítő külső és belső feltételek mellett is, de csak mint az elalvásba vezető önringatás, amihez semmiféle más aggasztó tünet nem társul. Mindezt átgondolva: a maga megnyugtatása és megerősítése szempontjából is egyetértek a szakszerű kivizsgálással.
Tompos Kátya fotózásán jártunk, nézzétek meg videónkat!
 Cikkünk az e heti Nők Lapjában jelent meg. További cikkeink az aktuális számból:
Ha előfizetnél a Nők Lapjára, itt és most megteheted! |
