Obama “bűne”: megdicsért egy nőt

A hír: Barack Obama elnök egy demokrata adománygyűjtésen mondta a következőket: „Óvatosnak kell lenni vele, először is azért, mert briliáns, elkötelezett, kemény, és ő pontosan olyan, mint amilyen embert mindenki a jog alkalmazójának szerepében szeretne látni… (…) és történetesen ő a legjobban kinéző főügyész az országban.” Az elnök a legmetszőbb kritikát amiatt kapta, hogy miközben a nők egyenjogúsításának támogatójaként lép fel, szexista megjegyzésekre ragadtatja magát. Obama még csütörtök este felhívta Harrist, hogy bocsánatot kérjen tőle. „Az elnök teljes mértékben elismeri azokat a kihívásokat, amelyek a nőket a munkahelyen érik, és azt is, hogy nem a külsejük alapján kell megítélni őket” – mondta a fehér házi szóvivő.

Soma véleménye: Ez az, amikor a ló túlsó oldalán köt ki az ember. Évszázadokon, sőt valójában évezredeken keresztül ránk volt nyomva a bélyeg, hogy szellemileg csökkent értékűek vagyunk a férfiakhoz képest, viszont tudunk szülni, gondoskodni, és alapvetően szebbek vagyunk náluk, most pedig átfordultunk oda, hogy egy kedves bók már szexista provokációnak hat.
Hiszen egyenjogúság van, és az intim kapcsolatokat leszámítva a nők sem minősítik a férfiak külsejét. Vajon hogyan hatna, ha egy kolléganője nyilvánosan ezt mondaná Obamáról: „És történetesen ő a legjobban kinéző politikus az országban.”
Na ja. Nem ehhez szoktunk hozzá. Egy férfinek nem illik udvarolni, főleg nem nyilvánosan. Az olyan, mintha azt mondanánk: „bejössz nekem, lenne nálam esélyed.” De ez nem igaz, nem ilyen egyszerű. Mert a szavaink mögött ott van a kapcsolat, a gesztusok, a játékosság, kedvesség, egy csomó nonverbális információ, ami meghatározza valódi jelentésüket.
Az viszont igaz, hogy rengeteg emberben nincs semmiféle érzékenység, finomság, és ezért a társadalom nyílt játszóterén fontos lerakni a kapcsolatok, megnyilvánulások alapszabályait. Vagyis egy csomó helyzetben nem érzik meg az emberek, hol vannak a határok, ezért társadalmilag ki kell jelölni őket.
De vajon jó ötlet-e az, hogy a bókoktól, de még az udvariasságtól is megfosszuk magunkat?
’94-ben jártam először Amerikában, egyből N.Y.-ba mentem. Első este elvittek az ott élő barátaim egy menő táncos szórakozóhelyre, ahol hamarosan fölkért egy szexi fekete srác. Legalább egy órán át táncoltunk, majd közölte, hogy nemsoká jön vissza, csak elmegy, vesz magának egy sört.

– Mekkora bunkót fogtam ki! – panaszoltam a barátaimnak.
– Miért?
– Olyanokat lassúzunk, hogy lassan az már többnek nevezhető, mint tánc, egy órája együtt vagyunk, ő meg elmegy inni, és csak magára gondol. Tőlem meg se kérdezte, mit iszom.
– De hát itt ez az etikett. Idegenek nem hívják meg egymást, az olyan, mintha le akarna kenyerezni, meg akarna venni, mintha tutira tudná, hogy több lesz köztetek, mint tánc, és ezt előre jelezheti is. Szóval ha egy ilyen helyzetben meghív egy férfi egy nőt egy italra, az bizalmaskodásnak hat. Ilyet csak a már meglevő kapcsolatban szokás csinálni – okítottak ki ott élő ismerőseim.
Végül is belegondoltam, hogy most, hogy a nők már éppúgy dolgoznak, mint a férfiak, ugyanolyan, hogyha egy nő hív meg egy férfit, mint fordítva. Elvégre én sem hívtam meg őt a sörére.
Jogos a helyzet. Erre szokták mondani: mi akartunk egyenjogúságot, akkor szagoljuk!

De tényleg ezt szeretnénk? Hogy eljussunk oda, hogy ha egy férfi megdicséri a külsőnket, akkor azt már följelenthessük molesztálás miatt? (Sokan már itt tartanak, főleg Amerikában.) Ha egy férfi előreenged vagy fölsegíti a kabátunkat, azt már közeledésnek értelmezzük?
Ezzel valahol kiheréljük a férfiakat, és elvesszük azt az örömöt is, amikor nőnek érezhetjük magunkat. És miközben igen, az élet számos területén nem számít, hogy az illető férfi vagy nő, a lelkünk mélyén mégis jólesik, ha megdicsérnek, figyelmesek, előzékenyek velünk. És ha valaki ettől frusztrálódik és azt gondolja, hogy ez csökkent azon, hogy komolyan vegyék a szakmai tudását, akkor ajánlom, vizsgáltassa meg a komplexusait.

Szóval én nem kértem volna bocsánatot Kamala Harristől, akinek ráadásul először a szakmai érdemeit sorolta föl, és valóban egy szép és csinos nő: nem követett el hibát Obama.
Végül is mi a francért sminkeljük magunkat, és tipegünk tűsarkú cipőben? Ha nem lehet minket megdicsérni, akkor le a magas sarkakkal, és fénylő rúzsokkal, különben képmutatás és kísértés az egész!