Beszéljünk a szexről! Idegenvezetőimmel az első percekben utaspanaszokról, az ismert úti célokról társalogtunk, aztán ahogyan belemelegedtünk a témába, eljött az a pillanat, amikor rátértünk a nemiség bonyolult kérdésének taglalásába. Higgyék el, nem voltak szívbajosak. Pironkodni inkább én pironkodtam, például amikor Glória a kérdésemet félreértve a saját nemi életének hosszas taglalásába kezdett. Tíz perc után sikerült leállítanom: van itt egy kis tévedés! „Semmi gond” – mondta, és átváltott a vendégek történeteire. Ági szerint nincs abban semmi különös, hogy a férfiak fantáziáját megmozgatják az idegenvezető hölgyek.
„Ott állsz fiatalon, barnán, mosolyogsz, mint a vadalma a kis egyenruhában, és te vagy a figyelem középpontjában. Nyilvánvaló, hogy felkelted a férfiak érdeklődését, legyél topmodellalkatú vagy szürke veréb. Az idegenvezetők olyanok, mint a légikisasszonyok. Mindenki izgalmasnak találja őket. A férfiak azt látják beléd, amit éppen akarnak: könnyen megkapható nyári kalandot, a megközelíthetetlen dívát – attól függ, mire vágynak” – magyarázta Ági. Állítja, nem engedett a csábításnak, utassal soha, pedig a kísértés mindig ott ólálkodott körülötte, akár kérte, akár nem. A kezdetek kezdetén, amikor néha pokolian magányosnak érezte magát, még jól is esett volna a figyelmesség egy magányosan utazó, daliás és humoros férfitól. Ilyenből azonban kevesebb van, mint görög sztahanovistából.
„Az első lecke, amit megtanultam, az volt, hogy a pár bármelyik tagja kérdez, én mindig a feleség szemébe nézve válaszolok. A férj mintha ott sem volna, levegő a számomra.” Ági a saját kárán tapasztalta meg, milyen az, amikor ránéz egy férfira, és mosolyogva dalolja el neki, mit kell tudnia a szálloda szolgáltatásairól. Az egyik vehemens középkorú asszony valósággal nekiesett, tán meg is tépte volna, ha nincs körülöttük szemtanúként a fél csoport. Pedig szegény Ági bűne mindössze annyi volt, hogy tisztes vendéglátóként barátságosan szólt a férjhez. Egy pillanatra sem szabad éreztetni, hogy a férfi bármivel is kedvesebb a női idegenvezető számára, mint a hölgy, mert elég egy csipetnyi féltékenység, és a mediterrán vagy trópusi paradicsomban máris elszabadul a pokol.
„A kedvencem az a típus, aki lenn hagyja a parton az asszonyt meg a gyerekeket azzal az indokkal, hogy felugrik a szállodába egy sörre. Aztán persze megtalál engem, hogy nem lehetne-e. Amikor közlöm, hogy nem, gyorsan befizet egy útra, persze szigorúan arra, amelyiket én vezetem, hátha ott megenyhülök, és addig próbál szemezni, amíg a család úszkál a tengerben. Hozzáteszem, az ilyen pasiknak legalább van elég vér a pucájukban, hogy tegyenek is valamit. A másik típus az, amelyiket az út alatt észre sem veszed, de két héttel a hazaérkezés után ír a Facebookon, hogy te vagy élete szerelme, találkozzatok. Apukám, legalább mutatkoztál volna be az utazás alatt, kezdetnek az is jó!”
Ági ugyanakkor azzal is tisztában van, hogy az ő helyzetében egy nő nem viselkedhet vasszűzként. Benne kell lennie a játszmákban, ha azt akarja, hogy érvényesüljön az akarata.
„Ott álltam Balin huszonöt, a harmincas éveikben járó menedzserrel. Levetkőztettek a tekintetükkel, éreztem, hogy mindegyiknek csak az jár a fejében, milyen lehetek meztelenül. Bunkóságban nincs párja a szexuálisan frusztrált, bepiált topmenedzsernek, aki úgy érzi, hogy övé a világ: amelyik nőstény pedig nem hódol be az akaratának, azt el kell taposnia, mert megszégyenítette a többiek előtt. Ezek a csoportok pokollá tudják tenni az ember életét. Ilyenkor az egyetlen megoldás az előre menekülés. Le kell vetkőzni bikinire, és becsobbanni előttük a medencébe. Csorogjon csak a nyáluk! Lássák, vagány csaj vagyok, nem félek tőlük, de az lesz, amit én akarok. Márpedig én nem akarok mást, mint kordában tartani őket. Ez segít. Egy ilyen kis medencés szofterotikával elérem, hogy a csorda számára ne egy könnyű préda legyek, hanem maga a nagyvad, akit elejteni még a falkavezérnek is a tiszteletére válik. A megközelíthetetlen jó csaj szerepe sokkal hálásabb, mint a magát takargató nyuszié. A medenceparton a fürdőköpeny gyengeséget takar.”
A másik fontos tanulság Ágitól: soha ne add ki magad teljesen! Arra az egy hétre felesleges. Inkább találj ki magadnak egy fiktív életet, az utasok is az egzotikumra kíváncsiak, nem arra, hogy anyukád Csepelen beteg, a befizetetlen számlák pedig halomban állnak a nyolcadik kerületi albérletedben. „Ha kérdeznek, gombnyomásra ontom a történeteket a gazdag helyi pasiról, a fülledt trópusi éjszakákról, a pikáns kalandokról. Isszák minden szavamat, ezt akarják hallani. Több kérdést tesznek fel az életeddel, mint a hellyel kapcsolatban. Nem lehet hetente húsz-harminc idegen előtt megnyitni a lelked. Belebetegednél, a vendégek pedig az életüket is elunnák. Illúziókkal, álmokkal kereskedünk mindannyian. Minél előbb ráeszmélsz erre, annál könnyebben viseled majd az utasok faggatását” – vallja Ági.
Orsi nem mondható hamvas huszonévesnek, sőt valószínűleg a harmincasok táborából is kiiratkozott már. Túlzás lenne azt állítani, hogy kihívóan öltözne, sőt kimondottan szolid jelenség, mégis olyan nőiesség sugárzik belőle, ami mindenkire hatással van a környezetében. A nők irigykedve méregetik, próbálnak fogást találni nem tökéletes alakján, a férfiak többsége pedig meg akarja fejteni, mi lehet ennek a nőnek a titka. Különleges kisugárzása Orsit csak a pályája elején taszította nem várt helyzetekbe, később – és talán ez maga a titok – megtanulta kezelni a belőle áradó vonzerőt.
„Nagyjából akkor telt be nálam a pohár, amikor Rómában hosszú hétvégéztünk egy válófélben lévő házaspárral és a barátaikkal. Tartották magukat, nem üvöltöztek, nem csapdostak egymáshoz tárgyakat, de a feszültség megmérgezte a hangulatot, ólomlábakon járt az idő, mindenki feszélyezve érezte magát. A férj volt a sértett fél – ő legalábbis annak tekintette magát –, úgy érezte, a felesége már sem emberként, sem férfiként nem tiszteli. Úgy döntött, bosszúból ágyba visz valakit, hátha ekkor a neje észreveszi, hogy micsoda kincset veszített el. A célra természetesen engem szemelt ki magának, de azt hiszem, egy kicsit belém is zúghatott, mert azt a szappanoperákba illő drámát, amit a következő négy napban levágott, nem lehet máshogyan megmagyarázni. Hol az ajtóm előtt zokogott, hol a sikátorokban próbált magához húzni és megcsókolni. Ott és akkor megtanultam, hogy nincs kegyelem, az elutasítás művésze leszek, ha kell, valóságos jégcsap.”
Az idegenvezető hölgyek legnagyobb megkönnyebbülésére az utasok egy része nem őket akarja felcsípni, ennél messzebbre kalandozik a fantáziájuk. Olykor annyira messzire, hogy az még a sokat látott idegenvezetőket is megdöbbenti. A görög szigetvilágban – ahová a magyar főleg családdal jár – viszonylag ritka az igény a prostikra. Ezért is lepődött meg Ági, amikor az információs óra után egy csinos, fiatal feleség megvárta, hogy a többi vendég szétszéledjen, és megkérdezhesse: ismer-e „olyan” lányokat a környéken. „Saját használatra?” – vetette oda a kérdést kissé ügyetlenül Ági. A hölgy szája mosolyra görbült a feltételezés hallatán: a férje a vakáció alatt ünnepli a harmincötödik születésnapját, és régi vágya, hogy két nővel legyen egyszerre, ő pedig úgy érzi, jobb, ha ezt az álmát vele együtt éli ki, mintha nélküle tenné, ezért befizetné egy körre. A vendég kívánsága mindennél előbbre való, így a forró nyári napon Ági robogóra pattant, és egy görög barátja derekát szorítva a helyi – nem éppen kiterjedt – piroslámpás negyedbe hajtott. Főleg külföldi vendégmunkásokból, albánokból, bolgárokból, románokból verbuválódott a szexiparos csoport. Legnagyobb megkönnyebbülésére magyart nem talált közöttük.
„Bizarr volt az egész. A madame felsorakoztatta előttem a csajokat, én pedig telefonon egyeztettem a feleséggel. Abból indultam ki, hogy a szőkék örök kedvencek, ezért az ukrán lányra böktem elsőként, de a megrendelőm ellenkezett. Legyen inkább egy erős arcvonású, fekete hajú lány, amolyan igazi görögös! Emlékezzen rá a férjem, hol kapta ezt az ajándékot!” – hangozott az utasítás a vonal másik végén. Ági egy kicsit még alkudozott is, ahogyan a piacon szokás, így a tarifa százhúsz euróról százra csökkent, majd egy taxis ismerőssel megbeszélte, hogy a megadott időben odavigye az ajándékot a szállodába. Az egész ügylet ára százharminc euróra rúgott, ő százötvenet számolt fel. Többet is kérhetett volna: ebben a helyzetben a vendégek nem kérnek áfás számlát, de úgy érezte, hogy a húszeurós bevétel fedezi a kis kiruccanását a város másik végébe. Amúgy még élvezte is a mocskos megbízatást – hiszen mikor adatik meg egy középosztálybeli lánynak, hogy görög kuplerájban válogasson? A születésnapi ajándékot kicsomagolták és elfogyasztották, és mivel másnap mindenki mosolygott, nem tartotta fontosnak, hogy rákérdezzen, jó csajt választott-e.
Danival, a langaléta kalandorral hosszú afrikai karrierje alatt mindössze egyszer fordult elő, hogy nemet mondott, amikor valaki rajta keresztül próbált nőhöz jutni. Egy apuka vonta bizalmasan félre a bárban, majd előadta a mondókáját: ketten utaznak a fiával, a gyerek most lesz tizennyolc, ő pedig úgy döntött, itt az idő, hogy a gyerek elveszítse a szüzességét, méghozzá egy erre specializálódott szakmunkással.
„Mindig mindegyik vendég figyelmét felhívom az egyértelmű veszélyekre: a HIV-vírusra és más betegségekre, de ha ragaszkodik hozzá, elvezetem a megfelelő helyre. Legfeljebb megkérem, józanodjon ki egy kicsit, mert a kurvázásnak is akkor van értelme, ha az ember legalább emlékszik a történtekre. Itt azonban kötelességemnek éreztem, hogy közbelépjek. Nem az apuka miatt, ő gyárilag hülye volt, inkább a fia érdekében.
Abba belegondolt, hogyan viszonyul majd a srác a jövőben a szexualitáshoz, ha egy tanzániai kuplerájban történik meg vele a nagy esemény? Ezek a lányok nagyon különböznek az ő gimnáziumi, majdani egyetemi csoporttársaitól. Lehet, hogy egy életre elmegy a kedve az egésztől, arról nem is beszélve, hogy kezdőként nem tud eléggé vigyázni magára, és könnyen elkaphat valami betegséget, amitől nem csak az emlék lesz maradandó” – próbált hatni az apuka józan belátására Dani. Sikerrel, mert a férfi elállt a különleges születésnapi ajándék ötletétől, és inkább búvárkodni vitte a gyereket. Gumiruhába kellett bújni ehhez is, de micsoda különbség!
Az írás Kordos Szabolcs Turista from Hungary című könyvének egy részlete.
