„Szeretnénk megnézni Magyarország egyik kulturális városát, Pécset” – írta nekünk levelében a 18 éves Egri Krisztina, aki nem is magának, inkább húgának kéri az élményt. „Mindig is vágytunk oda elmenni, mert képen láttuk, gyönyörű város, és szeretnénk közelről is látni. Nagyon szeretjük Magyarország középkori történelmét.”
Krisztináék azelőtt Felsőzsolcán laktak, ám egy hatalmas árvízkár után szülei úgy érezték, nem biztonságos kicsi gyerekekkel ott maradni. „Tudtuk, hogy meg fog változni az életünk” – mondja Krisztina, akit ma már édesapja egyedül nevel alkalmi munkákból. Helyzetüket nehezíti, hogy kistestvérük sajátos nevelési igényű beszédfogyatékos, tanítása nagy terhet jelent a családnak. Krisztina ezért maga is munkát vállal, amikor csak tud, hogy legalább az ő és húga kiadásait ne az apjuknak kelljen fedeznie. „Az anyagi helyzetünk sajnos nem engedi meg, hogy eljuthassunk egy pécsi kirándulásra” – meséli.
