1. Ha okosan választunk tábort, az már fél siker! Ha a gyerekünk nem szeret rajzolni, ne küldjük képzőművészeti közegbe, ha nem szeret sportolni, eszünkbe ne jusson a focitábor! Amikor a lehetőségek között válogatunk, koncentráljunk arra, mi az, ami igazán érdekli őt!
2. Mivel ez az első eset, hogy huzamosabb ideig külön lesz a családtól, nyilván honvágyat érez majd, esetleg sírdogál is, hogy hiányzunk neki. Persze ezt kiiktatni nem lehet, de sokat segítünk a kicsinek azzal, ha becsomagolunk neki néhány olyan tárgyat, amely közel áll hozzá, megnyugtatja, legyen szó egy kedvenc játékról vagy egy családi fotóról!
3. Természetes, hogy ebben a helyzetben aggódunk érte, hiszen először engedjük el őt. Mégis fontos, hogy a dolog jó oldalát hangsúlyozzuk neki, ne búcsúzzunk könnyek között, inkább mosolyogva biztassuk, hogy nagyon jól érzi majd magát. Meséljünk neki a mi fantasztikus, gyerekkori tábori élményeinkről!
4. Ha már a táborban van, ne zaklassuk őt! Éppen elég, ha naponta egyszer, reggel vagy este felhívjuk, hogy minden rendben van-e, jól érzi-e magát. A túl gyakori kommunikációval gátoljuk, hogy felengedjen, hogy hamar beilleszkedjen az új közegbe, hogy lélekben is ott legyen, ráadásul kiszakítjuk az aktuális tevékenységéből. Lélegezzünk mélyeket és hagyjuk a gyereket élni!
5. Érdemes összebeszélnünk egy-egy kis barátjának a szüleivel, hogy esetleg ugyanabba a táborba menjenek a gyerekek. Ha már egyetlen ismerős lesz a közelében, akit kedvel, az a kicsinek komoly kapaszkodót jelent, és az első néhány napban sem érzi majd elveszettnek magát.
6. Pakoljunk a csomagjába praktikus dolgokat, a programokhoz illően, vigyázzunk, hogy ne legyen túl nehéz a pakkja. Sok kényelmes, könnyű póló, rövidnadrág, sportcipő, papucs, és egy minihátizsák is fontos lehet, hogy a napi kirándulásokon legyen kisebb táskája, amibe elrakhatja a menetfelszerelését. Ha lehet, bejáratott holmikat vigyen magával, nehogy ott derüljön ki, hogy irritálja a bőrét az új póló anyaga, vagy töri a lábát a cipő.
7. Egy külön kis neszesszerbe csomagoljunk neki sebtapaszt, gézlapokat, kisollót, körömcsipeszt, szúnyog és kullancsirtót, valamint tűt és cérnát is, mert mindez szükségessé válhat. Ne feledkezzünk meg a naptejről sem, kérjük meg a „felnőtt felügyeletet”, hogy figyeljen a krémezésre a strandon, mert ezt a kicsik az önfeledt játék hevében hajlamosak elbliccelni.
8. Biztos, ami biztos, a hátizsákjába egy kis papírra írjuk fel a gyerek fontosabb adatait, a család elérhetőségeit és a lakcímét. Ha van már mobiltelefonja, érdemes gyorshívásra beprogramozni, de még jobb, ha fejből tudja a szülei telefonszámát – ez a tudat biztonságot ad majd neki is, nekünk is.
9. Tudatosítsuk benne: a tábor nem kötelező, ha rosszul érzi magát, bármikor hazajöhet, mert mi elmegyünk érte – ez a tény megnyugtatja majd őt annyira, hogy ez az eshetőség talán eszébe sem jut.
10. Kérjük ki a tábor szervezőinek véleményét arról, mennyi zsebpénzre van szüksége a gyereknek, mert az sem jó, ha alul, de az sem, ha felül kalkulálunk. Mindenesetre különítsünk el egy keretet arra az esetre, ha a gyerekünknek gyógyszerre, esetleg új ruhadarabra (például elszakadt fürdőruha helyett másik) van szüksége, és bízzuk a táborvezetőre. Ne feledjük, hogy a gyerekek nagy része nem érti még a pénz fogalmát, épp ezért nem is képes beosztani, megfelelően kezelni azt!
