Ez az életkor a vízválasztó, mivel ekkor már a gyermek a felnőtti szókincs mintegy háromnegyedét ismeri, és képes a fogalmak megértésére is. A fejlesztést tehát minél előbb meg kell kezdeni, mondják a korai beavatkozás hívei, akik szerint a módszeres képességfejlesztés különböző fény, hang, tapintási ingerek segítségével már közvetlenül a szülés után megindítható. Vannak, akik már ezt az időszakot is későnek vélik, és már az anyaméhben megkezdik az 5-6 hónapos magzat trenírozását, abból kiindulva, hogy az agy fejlődése, differenciálódása ekkor a leggyorsabb, s a magzat már ekkor reagál a fény- és hangingerekre.
A tudományos kutatások szerint a hat hónapos magzat érzékeli a különböző ingereket az anyaméhben, és azok hatásától, jellegétől függően reagál rájuk. Meg tudja különböztetni például a zenét. A kemény rockzenére ingerlékeny lesz, míg a klasszikus dallamokra megnyugszik, a hang irányába mozdul. Érzékeli az anya testét érő erős fényhatásokat is. Ezekből a megfigyelésekből nyert tapasztalatokat használják fel a kutatók a magzat agyának fejlesztésére. Az egyik eljárás szerint az anya a hasfalára tett tölcséren keresztül rendszeresen kommunikál magzatával: lágy, dallamos hangon beszél hozzá. A tapasztalatok szerint az ilyen foglalkozásban részesülő magzatok esetében az eredmény nem marad el. Ezek a gyermekek születéskor testileg fejlettebbek, hajuk dúsabb, körmük hosszabb, élénkebbek, reflexeik jobbak, mint kortársaiknak, s némelyiküknek már tejfoga is van.
