Az utóbbi években egyre többen fedezik fel maguknak a sztíviát, ami tízszer olyan édes, mint a kristálycukor, mégis sokkal kevésbé hizlal. Ez annak köszönhető, hogy a leveleiben található glükozidok energiatartalma alacsony.
Nálunk is vígan megél
Egyre több helyen juthatunk hozzá bioboltokban, áruházláncokban por, folyadék vagy őrlemény formájában, de magunk is nevelhetjük ezt a növényt. Bár eredetileg Dél-Amerikából ered, ahol az indiánok régóta használják, szinte bárhol megél, mivel könnyen alkalmazkodik. Ha a kertünkbe ültetjük, állítólag a kártevőket is előzi, ezért nevelik előszeretettel biokertészetekben.
Vethetjük magról is, de ez nem egy kezdő kertészre szabott feladat, mivel a magok kikelési aránya nem túl jó, és a hajtások hajlamosak a palántadőlés nevű betegségre. Érdemesebb palántaként vagy kis bokorként megvenni kertészetekben, később szaporíthatjuk is, mivel a levágott ágak könnyen gyökeret eresztenek. Három-öt növény már az egész éves édesítőigényünket fedezheti.
Szereti, ha nyírják
Ültessük napos helyre, jó vízáteresztő-képességű talajba, és két sztívia között hagyjunk fél méter távolságot, mivel ha jól érzik magukat, 50-60 centi széles és 70-80 centi magas bokorrá fejlődnek. Arra figyeljünk, hogy a fagyok vége előtt még semmiképp sem ültessük ki. Később érdemes többször megnyírni, mivel így több ágat növeszt. Öntözzük rendszeresen, de nem túl bőségesen, és a földjére teríthetünk mulcsot, hogy a kiszáradást lassítsuk.
Ha nincsen kertünk, az erkélyen vagy a konyhaablakban is tarthatjuk cserépben, csak a földje alá tegyünk egy réteg kavicsot, hogy semmiképp se álljon majd vízben a növényünk.
Így szüreteljük!
A levelei a nyári virágzás idején a legédesebbek, de érdemes lehet többször szüretelni, egyszer nyár közepén és egyszer ősz elején, amikor lelassult a növekedése. A leszedett leveleket kiszáríthatjuk lógatva vagy szúnyoghálóra terítve. Csak arra figyeljünk, hogy jól szellőzzön, és 12 óránál tovább ne tartsuk a napon, mert akkor csökken az édessége. Ha van aszalógépünk, tegyük be abba, vagy a sütőben is száríthatjuk 60 fokon.
Sztíviakivonat
A leveleket tartsuk hűvös, száraz helyen, jól záródó tárolóedényben, és jobban járunk, ha csak használat előtt törjük össze. Készíthetünk belőle kivonatot is, ehhez vegyünk egy fél csésze lazán összemorzsolt levelet, és öntsük le egy csésze forrásban lévő vízzel. Fedjük le, és hagyjuk állni 40 percig. Szűrjük le, tegyük sötét színű üvegbe, és tartsuk a hűtőben.
Sztíviatinktúra
Tovább eláll a tinktúra, amihez fél csésze összetört levélre és 1,8 deci 50 százalékos alkoholra lesz szükségünk. Ez lehet vodka vagy rum is. Tegyük egy üvegbe a sztíviát, öntsük rá az alkoholt, zárjuk le, és rázzuk meg jól. Tároljuk hűvös, sötét helyen két napig, és naponta kétszer rázzuk meg újra. Szűrjük le, öntsük ki egy serpenyőbe, melegítsük, amíg gőzölögni kezd, és hagyjuk párologni még 20-30 percig, de ha felforrna, vegyük lejjebb a hőt. Így sűrűbb lesz a kivonatunk, és az alkoholos íz kipárolog belőle. Sötét üvegben 3 hónapig eláll a hűtőben.
