Ha igazán szereted, engedd el!

Ez a szemlélet azt sugallja, hogy a párod majd kipróbál egy másik párt is, aztán ha mégis jobbnak talál, visszajön. Összehasonlít benneteket, mint két egyterűt – teherbírásra, teljesítményre, garanciára, bekerülésre, hitelfeltételekre. Bízol benne, hogy alapos ember, nem csak úgy a színe miatt érdekli a másik, mert a vörös most menőbb, mint a barna – és mivel alapos, hát megnéz még néhányat. Alaposan felderíti a piacot, még visszatér egy-két helyre, mert új modell jött kecsesebb farrésszel, dögösebb orral, nagyobb lökettérfogattal. Aztán visszajön.

Jó, ha ebben bíznak a kereskedők, különben erőszakkal igyekeznének visszatartani a vevőket. Igyekezzenek csak jó képet vágni a dologhoz. Bízni abban, hogy véges a piaci kínálat, jó a portékájuk. A párkapcsolat esetében azonban egy ilyen piackutatás az egyik féltől egyben a másik lealázását is jelenti. Lelki bántalmazását. Ezt jobb elkerülni. Fáj. Ami nem kell, azt ne babráljuk!

Az újdonság ereje

Valójában az a nehéz, hogy a hasonlatok mind tárgyakra, szolgáltatásokra vonatkoznak. Önmagukban megálló entitásokra, dolgokra. Ez az alapszemlélet. Egy autónak nagyjából mindegy, ki ül bele, a tulajdonságai megmaradnak; ugyanezt várhatjuk el egy lakástól, sőt az éttermet is alig befolyásolja a vendég kiléte. Egészen más a helyzet a párkapcsolat esetében. Ha valaki kilép belőle, mert mással is ki akarja próbálni, akkor bizony hatással van a párkapcsolatra. Rontja, mert megalázza azt, akit elhagy. Azután ezt a bántott párt és ezt a rontott párkapcsolatot fogja a csodálat hamvas tárgyával és az üdítően új együttlétekkel összehasonlítani. Mármost mennyi esélye van egy megbántott, elkeserített embernek egy friss, üde párkapcsolattal szemben? 

Emlékeztek még a Tisztességtelen ajánlat című filmre?
A fenti idézet ebben a filmben is elhangzott.

Valójában ugyanis tárgyak, egyének, személyek helyett párkapcsolatokat hasonlít össze az a fél, akinek a mondás alapján a visszatértét várjuk. Olyan párkapcsolatokat, amelyekben ő az egyik fél. Ő, akinek épp nagy szüksége van önigazolásra. Íme, azért lépett ki az előzőből, mert az új sokkal jobb. 

Miért jobb?

Részben bizonyára azért, mert ebben a párkapcsolatban jobban megbecsüli magát, hasznosítja az előző tapasztalatait. Ki tudja, mennyi része van az ő megváltozott viselkedésének az új kapcsolat gazdagodásában? Ő azt fogja állítani, az új párja a jobb. Különben el kellene ismernie, hogy az előző kapcsolatot is jelentősen gazdagítani tudta volna, ha jobban megbecsüli magát. Márpedig az az állítás, hogy az új párja a jobb, máris nagyobb megbecsülést ad a párnak, aki így könnyebben, felszabadultabban engedheti bele magát az együttműködésbe a kapcsolat építése, gazdagítása terén.

Közben az elhagyott fél ereje felmorzsolódik. Tisztességtelen helyzetbe került: vagy kimutatja elkeseredettségét, még távolabb taszítva ezzel a visszatérni várt felet, vagy jó képet vág a dologhoz, amiről a másik pontosan érezni fogja, mekkora képmutatás. Ki akarna visszatérni ahhoz, aki nem őszinte?

Mi a helyes út?

Ha elhagynak, azonnal nyiss új emberek felé! Egyrészt azért, mert a társas lét és a másoktól kapott pozitív visszajelzések segítenek a gyász feldolgozásában, másrészt azért, mert ha sóvárogsz a régi párod után, a visszaszerzésének egyetlen módja, hogy meglát valakit vágyakozni rád. Ennek az az oka, hogy birkák vagyunk, hordalények. Könnyen befolyásol minket mások ítélete.
Praxisunk során sok olyan esetünk volt, amikor a dérrel-dúrral távozó fél egyszer csak térden csúszva jelent meg az elhagyott társa színe előtt. Amikor meglátta utódja szemében a szenvedély lángját, az őt is újra szenvedélyre lobbantotta. Az persze már egy másik kérdés, volt-e még hová visszatérnie…