A leggyakoribb gyerekkori fóbiák

A lámpaoltás sok gyereket félelemmel tölt el, hiszen a sötétségben felbukkanhatnak az éjszaka rémei. A szülőknek nem szabad félvállról venniük az ilyen aggodalmakat. Megértőnek kell lenni a kicsikkel, mert az ő világukban ezek reális félelmek, melyek akár fóbiává is nőhetnek. Ne gúnyoljuk ki, ne szidjuk le a gyereket például azért se, ha retteg a kutyáktól, és egy ebektől mentes útvonalat választ az iskolába menet. Amint sikerül az állatot közösen megsimogatni, rájön, hogy az nem is olyan félelmetes. Ilyen, vészhelyzettel összefüggésbe hozható zavar okozza a gyakori iskola- és evésfóbiát, valamint a szerepléstől vagy a bezártságtól való rettegést is.

Félelem a közösségtől

„Az iskolafóbia és a szociális szorongás a két legtipikusabb fiatalkori szorongás. Hátterükben sok esetben az anyáról való leválás nehézsége és a túlféltő, ugyanakkor érzelmileg kevésbé támogató szülői magatartás áll. Emiatt ugyanis egy kisgyerek nehezen éli meg, hogy maga is lehet kompetens, és az önállóság félelemmel tölti el. Az iskolafóbia kialakulásában ugyanakkor a tanár szigora vagy a kiközösítéstől való félelem is komoly szerepet játszhat – magyarázza Gregó Enikő pszichológus. – A szociális szorongás esetében az intenzív félelem kiterjed minden olyan területre, ahol a gyerek megalázó helyzetbe kerülhet (pl. felelés, versmondás, versenyek).”
Megnyilvánulhat ez utóbbi fóbia abban is, hogy a kicsi nem mer enni vagy átöltözni mások előtt, idegen helyen vécézni, telefonálni vagy boltban árut kérni. Általában testi tünetek (has- és fejfájás, hányinger, szédülés, láz) is kísérik.

„Ezek a tünetek valódiak, a kicsi tényleg átéli őket, azonban amint nem fenyegeti az a veszély, hogy társaságba kell mennie, azonnal elmúlnak – folytatja Gregó Enikő. – Fontos tudni, hogy a félelmek kioltását nehezíthetik a szorongó felnőttek, ők ugyanis azt az üzenetet közvetítik, hogy a világ veszélyes. Gyakori az olyan nevelői közeg is, ahol a gyermeket folyamatos kritika, megszégyenítés éri. Szorongásának oldására javasolt az egyéni pszicho-, a családterápia, de a szociális készségek fejlesztése is hasznos lehet. A gyermekterápiákban a feszültség levezetése, az önfeledt, szabad érzelem- és gondolatkifejezés a cél.”

Evésfóbia

A táplálkozási zavar megjelenése lehet önálló jelenség, vagy kötődhet más szorongáshoz. Hátterében gyakran traumatikus esemény áll, mint egy falat félrenyelése vagy egy hányás rossz emléke. Egyértelmű jele, ha nagyon megváltoznak a gyermek evési szokásai, például jóval kevesebb étel is elég neki, vagy elkezdi állag alapján szelektálni a fogásokat.
„Tünete lehet a csökkenő testsúly, annak ellenére, hogy szó nincs testképzavarról – mondja Gregó Enikő. – Az is előfordulhat, hogy a gyerek egy korábbi betegség során megélt előnyöket (fokozott odafordulás, szeretgetés) szeretne így tudattalanul újra kivívni. Ez a probléma nemcsak mentálisan, de fizikailag is rontja az egészségét, hiszen a beszűkült ételrepertoár miatt hiánytáplálkozás léphet fel. Ráadásul az evés körüli állandó harc alááshatja az anya-gyerek kapcsolatot. Kezelésében az egyéni módszerek, mint a játék-, a viselkedésterápia vagy a relaxáció lehet hatásos, és a család bevonása alapvető.”

„A gyermekterápiákban a feszültség levezetése, az önfeledt, szabad érzelem- és gondolatkifejezés a cél.”

Rettegés a bezártságtól

Az esetek többségében nem is maga a konkrét hely váltja ki a félelmet, hanem a korlátozottság, a bezártság és a tehetetlenség érzése. A feltételezett negatív következmények közül a fulladástól való aggodalom a legjelentősebb. Az egyre erősödő szorongás miatt pedig a klausztrofóbia akár pánikrohamban is végződhet.
„Gyermekkori kialakulásának oka lehet egy rossz emlék, esemény, például ha beszorultunk egy liftbe. Legyőzésében nem visz előre, ha a beteg kerüli ezeket a helyeket, mert sosem tapasztalja meg, hogy a félelmet keltő helyzet »túlélhető «, és a szorongása csökkenhet. Szülőként úgy segíthetünk, ha fokozatos terhelés mellett megmutatjuk, hogy ezek a szituációk problémamentesen átélhetők.

Mindemellett kognitív viselkedésterápiával kezelhető a klausztrofóbia, amely pozitív megerősítésekkel és jutalmazással ösztönzi a pácienst, hogy ne tartson a zárt helyektől – mondja a pszichológus. – Az egyik módszer erre, amikor a beteg relaxált állapotban elképzeli a szorongást keltő szituációkat vagy helyeket, majd a legenyhébb félelemtől a legerősebb felé halad. Az a cél, hogy a megtapasztalt nyugodt reakció valós esetekben is működjön.”