Svetlana Hmelj: Egyszer majd születik egy fiam című rövid kis írása úgy csapja fejbe az anyákat – de mondhatjuk, hogy a szülőket –, hogy a fülünk is cseng utána. Hányszor tetted fel a kérdést magadnak: Vajon jól csinálom én ezt az anyaság dolgot? Kell-e irányt mutatnom, vagy „csak” kísérnem kell az útját? Mikor szeretem? Ha kiválasztom számára a jövőhöz vezető utat, vagy ha rábízom? Egyáltalán képes rátalálni egyedül? Milliónyi kérdés. Talán meglepő, de a válasz mindig ugyanaz… Olvasd el Svetlana okfejtését!
„Egyszer majd születik egy fiam, és én mindent másképp fogok csinálni. Hároméves korától azt hajtogatom: »Édesem! Nem kell, hogy mérnök legyél! Nem kell, hogy jogász legyél! Nem fontos, mi lesz a foglalkozásod, amikor felnősz. Szeretnél patológus lenni? Egészségedre! Sportkommentátor? Parancsolj! Bohóc egy bevásárlóközpontban? Kiváló választás!«
És amikor harminc lesz, odajön majd hozzám ő, ez az izzadt, kopaszodó bohóc szétkent sminkjével az arcán, és azt mondja: »Anya! Harmincéves vagyok! Bohóc vagyok egy bevásárlóközpontban! Ilyen életet akartál nekem? Mégis mire számítottál, anya, mikor azt mondtad, hogy a diploma nem fontos? Mit akartál, amikor a matematikakorrepetálás helyett kiengedtél a srácokkal az udvarra?«
Én pedig ezt válaszolom: »Édesem, de hát én rád hagyatkoztam, nem akartam nyomást gyakorolni rád! Nem szeretted a matematikát, a kisebb gyerekekkel szerettél játszani.« Mire ő ezt mondja majd: »Én nem tudtam, hová vezet ez, gyerek voltam, nem tudtam dönteni, de te, te, te tönkretetted az életemet!« – és letörli koszos ingujjával az elmosódott rúzst. És akkor én ránézek és azt mondom: »Most jól figyelj. A világon kétféle ember van: az egyik él, a másik meg keresi a bűnbakot. Ha nem érted ezt, akkor egy komplett idióta vagy.« Erre felkiált majd és elájul. A pszichiátriai kezelés nagyjából öt évig fog tartani.”
A teljes cikk elolvasásához kattints erre a linkre!
iStock
