Amikor Jimmy Kimmel, a legutóbbi két Oscar-show házigazdája azt mesélte, hogy előtte 14 embert is felkértek a munkára, de senki sem akarta elvállalni, mindenki azt gondolta, hogy a híres showman csupán viccel, de az elmúlt hónapok történéseinek fényében már nagyon úgy tűnik, hogy igazat mondott. Kimmel számára az Oscar amúgy is egy olyan felkérés volt, amire nem mondhatott nemet: ő is az Oscart közvetítő ABC tévétársaság alkalmazottja, és ha az anyacsatorna hívja őt, akkor bizony menni kell. Jobb híján akár idén is megpróbálhatták volna őt bevetni, csakhogy tavaly olyannyira beszakadt a show tévés nézettsége, hogy a szervezők úgy érezték, muszáj friss arccal próbálkozni. Ez a friss arc pedig a népszerű afroamerikai komikus, Kevin Hart lett volna, aki főnyereménynek tűnt: imádják a fiatalok, így egy olyan réteget ültethetett volna le a közvetítés elé, akik alapvetően már nem sűrűn szoktak tévét nézni. Aztán előkerültek Hart pár évvel ezelőtti, homofób tweetjei és interjúi, a magát célkeresztben találó komikus pedig azzal reagált, hogy azonnal visszamondta a már elvállalt munkát. És a helyét majdhogynem példátlan módon azóta sem sikerült betölteni.
Azok a piszkos anyagiak
Vajon miért nem akarja senki elvállalni a világ egyik legnépszerűbb show-jának vezetését? Az okok szerteágazók és összetettek, de a kialakult helyzet összességében jól mutatja, hogy nagy a baj. Kezdjük az anyagiakkal: az amerikai Filmtudományi és Filmművészeti Akadémia úgy gondolja, hogy Oscar-házigazdának lenni elsősorban presztízskérdés, és a felkért művész érezze magát megtisztelve, hogy őt választották, így a munkáért hollywoodi mércével mérve aprópénzt fizetnek. A már említett Jimmy Kimmel például 15 ezer dollárt kapott érte, és ha csak egyetlen estényi melóról lenne szó, annyira azért nem panaszkodhatna, de ez egyáltalán nincs így. A show-ra rengeteget kell készülni, együtt kell dolgozni az írókkal a poénokon, be kell gyakorolni a koreográfiát, Oscar-promóciós videókat kell forgatni, interjúkat kell adni és így tovább. Egy jól menő hollywoodi arc az erre fordított időben bármilyen más munkával a fent említett összeg többszörösét tudja megkeresni, szóval bárki is vállalja el a show-t, az biztos, hogy nem az anyagiak miatt teszi.
Jimmy Kimmel a 2017-es Oscar-gálán (Fotó: Christopher Polk/Getty Images)
A világ leghálátlanabb munkája az Oscaron
Jó néhány oka van még annak, hogy a kutyának se kell az Oscar-meló. Kezdjük azzal, hogy önmagában az hatalmas médiavihart kavar, ha bejelentenek valakit házigazdaként. Ha az illetőnek van bármi rejtegetnivalója, akár csak egy kétértelmű Twitter-bejegyzés formájában, akkor jobb, ha nem irányítja magára a reflektorfényt, mert jó eséllyel a nyilvánosság előtt kell szembesülnie a megkérdőjelezhető döntéseivel néhány napon belül. Elég erről megkérdezni Kevin Hartot, aki kénytelen volt interjúkat adni pusztán azért, hogy tisztázza magát a homofóbiavádak alól, ami biztosan kellemetlen lehetett számára.
Aztán ott van még a szinte biztos bukás árnyéka. Bár a régmúltból akadnak emlékeink nagyszerű Oscar-házigazdákról, az utóbbi években senkit sem dicsértek agyon a show után, és a legjobb, ami történhetett vele, hogy ő és a karrierje is túlélte az egész cécót. Anne Hathaway máig a pályafutása egyik legkellemetlenebb emlékeként tekint vissza azokra az órákra, amikor James Francóval közösen vezették a show-t, és mivel ilyenkor az ember a világ egyik legnagyobb közönsége előtt szerepel le, könnyen kárát láthatta volna a karrierje is. Szerencséjére ez nem történt meg, de az biztos, hogy soha többé nem vállalná a munkát.
Tuti bukás?
Az, hogy egy Oscar-közvetítés még jó ideig nem fogja elnyerni a nagy többség tetszését, elsősorban a műsorformátum porosságának köszönhető. Az Oscar-show nagyjából az ötvenes évek óta ugyanúgy néz ki, egy varietéelemek tömkelegét felvonultató, sztárokkal teletűzdelt csillogásparádé sok-sok dalbetéttel és viccelődéssel. Ráadásul mindezt általában sikerül négyórányira húzni (a tavalyi show ennyi időt emésztett fel), annyi reklámszünettel tarkítva, hogy az még egy egészen kiváló műsor esetén is megviseli az embert. A show producerei már régóta harcolnak az Akadémiával azért, hogy pörgősebbre és rövidebbre vehessék a műsort, és idén is vannak arra vonatkozó tervek, hogy bele kell férniük három órába, de ezt megvalósítani borzasztó nehéz. Gondot jelent az, hogy a műsor során 24 kategóriában kell díjakat átadni, és ezek között meglehetősen sok olyan akad, ami szinte csak a filmszakmabelieket érdekli (pl.: a legjobb hangvágás). A Golden Globe-bal szemben az Oscar hatalmas hátrányban van olyan téren, hogy míg ott a legtöbb kategória jelöltjei ismert film- és sorozatszínészek, addig az Oscarnál sok esetben a nagyközönség számára ismeretlen háttérmunkások állnak ki a színpadra díjakat átvenni. A show alkotói már évek óta megnyirbálnák a kategóriákat, vagy legalább elintéznék, hogy az ismeretlen alkotókat ne kelljen élő adásba tenni, de az Akadémia tagjai makacsul ellenállnak: idén például abból lett ügy, hogy négy kategória díjait a reklámszünetekben tervezték átadni, ám a döntést óriási felháborodás övezte. Egy olyan show-t kellene felfrissíteni és megváltoztatni, mely mögött egy olyan szervezet áll, ami évtizedek óta nem akar megváltozni. Márpedig amíg nem lesz változás, a bukás szinte garantált.
A net kinyírja a gálát?
A nézettség folyamatos csökkenése részben azzal magyarázható, hogy eleve egyre kevesebben ülnek le a tévé elé, hogy egy több órás gálaműsort végignézzenek. Miért is tennék, amikor a show legjobb pillanataiból készült fotók, videók és beszámolók már a műsor közben elárasztják az internetet.
Nekem például szakmai kötelességem megnézni a műsort, de ha nem lenne az, valószínűleg bőven megelégednék azzal, hogy reggel felkelve elolvasnám a díjazottak névsorát, megnézném a vörös szőnyeges bevonuláson készült ruhakölteményes fotókat, elolvasnék egy-két kritikát, a csúcspontokat pedig megnézném néhány cikkbe ágyazott videóban. Csak az unalmas részekről maradnék le, minden fontosat látnék, és nem négy óra menne el vele az életemből, hanem maximum fél (és most jófejségből felfelé kerekítettem).
A másik problémát az Akadémia megújulási kísérletei jelentik. Láthatóan nyitni akarnak a fiatalabb közönség felé (erre jó példa, hogy eredetileg a fiatalok körében népszerű Kevin Hartot kérték fel), ugyanakkor van bennük valamiféle kettősség, mert nem szeretnék elveszíteni az idősebb nézőket sem. Amikor pár éve Seth MacFarlane, a Family Guy atyja vezette a show-t, a gála elején elhangzott We Saw Your Boobs (Láttuk a melledet) című merész szövegű dalával valószínűleg kielégítette a Family Guy törzsközönségének humorigényét, de az idősebb, konzervatívabb nézők teljesen kiakadtak a dal ízléstelenségén. Oscar szeretne merész lenni, de nem túl merész, nehogy elriassza az állandó nézőit – márpedig egy fenékkel nem lehet két lovat megülni. Az óvatoskodó poénok jó eséllyel egy sótlan és kiszámítható gálához vezetnek, amire a fiatalok egyáltalán nem fogékonyak, de még az idősebbek is unni fogják.
Lady Gaga megmentheti az estét
Az Oscar-gála producerei Kevin Hart után tényleg mindent megpróbáltak, de úgy hírlik, sokak mellett Hugh Jackman, Emily Blunt és Dwayne Johnson is visszautasította őket, az olyan veteránok, mint Steve Martin vagy Billy Crystal pedig azért nem jöhettek szóba, mert ők csak az idősebb közönséget tudják leültetni a tévékészülék elé. Persze nem most fordult elő először, hogy egy házigazda visszamondta a szereplést: 2012-ben például Eddie Murphy hagyta cserben az Akadémiát, de akkor Billy Crystal beugrásával sikerült őt pótolni. 1989-ben viszont tényleg volt már egy házigazda nélküli Oscar-show, ahol a műsorvezető hiányát egy Hófehérke és Rob Lowe közti dalos-táncos betéttel próbálták meg pótolni, a vége pedig katasztrófa lett, élő adásban közvetített tévétörténeti mélypont.
Idén sok mindennel próbálnak gondoskodni arról, hogy ez ne ismétlődhessen meg. Úgy hírlik, a teljes Bosszúállók-gárdára számíthatunk a show-ban, ami nem kis fegyvertény, a műsoridőt pedig látványos dalbetétekkel, az összes jelölt dal színpadi bemutatásával kívánják megtölteni, és mivel Lady Gaga Shallow című száma tényleg gigászi siker, arra számítanak, hogy ez majd vonzani fogja a nézőket. Ha így alakul, könnyen lehet, hogy örökre búcsút mondhatunk az Oscar-házigazdák hagyományának, és a jövőben nélkülük készülhet el a show. Egy biztos: a világ egyik legnagyobb és legkritikusabb közönsége előtt humorban helytállni borzasztó hálátlan feladat, ahogy az sem szerencsés, ha valaki a teljes szakma nyilvánossága előtt égeti le magát. Márpedig a fent felsorolt okokból a bukásra sokkal nagyobb az esély, mint a sikerre, és amíg az Akadémia elzárkózik a drasztikus változásoktól, ez biztosan így marad.
