Azt mondják Stájerország északi részén, hogy
nálunk a reggel az tulajdonképpen már a nap vége.
Lehetne ez egy sramlisláger refrénje, mivel távolról nettó ökörségnek hangzik, de ezzel a furcsa megállapítással pusztán arra próbálnak utalni, hogy a munkát komolyan veszik, de könnyedén végzik. Az alig több mint 1 millió és 200 ezer steiermarki lakosból sokan dolgoznak a turisztikai szektorban, és ahogy az Ausztriában jellemző, tengernyi családi vállalkozás van: étterem, panzió, hotel, tejüzem, pékség, kocsma… a Billán és a Sparon túl mintha minden maszek kézben lenne.
Salzkammergut-tóvidék Felső-Ausztria, Salzburg és a már említett Stájerország tartományok között „szétoszló” terület. Nyolc tó tartozik ide: a Mondsee, a Wolfgangsee, az Attersee, a Traunsee, a Hallstättersee, a Toplitzsee és az Altausseer see. Budapesttől alig hatórányi autózásra járunk, a tavakon túl sípályák, kirándulóutak és több száz kilométernyi sífutó út található.
A januári kapásnál havat kértek az aranyhaltól
2019 januárjában alig telt el nap anélkül, hogy ne adtunk volna hírt az ausztriai havazásokról. Akadt olyan síközpont, ahonnan 64 magyart kellett kimenteni, máshol fent ragadt a magyar munkaerő (Hochkar). Sorra dőltek meg a hórekordok, egyes helyeken 6-7 méter is esett, és ellepte a felvonókat. A fentebb már említett Salzkammergutra összesen 5 méter hó zuhant, a februári városképek állandó része volt az út menti hófal. A síközpontok ilyenkor kollektív örömben úsznak, mivel megfelelő hideg esetén ekkora hómennyiség után hetekig csak kezelik a pályát, csupán kicsit kell hóágyúzni. A régió két legnagyobb síközpontja most is nyitva van, sőt a hóviszonyokat tekintve ez még így is marad.
Jó, akkor Tauplitz
42 kilométernyi pálya nyitva a sielok.hu aktuális jelentése szerint, pályából pedig egy méterrel nincs több, azaz az összes lejtő síelhető. „Maximum ötezer-nyolcszáz embert tudunk befogadni, de ez már hatalmas tömeg. A teljes szezont tekintve egy nap átlagosan kétezer síelő érkezik hozzánk, ők szellősen elférnek a pályákon” – mondja Bernhard Michelitsch, a szezont csak április 22-én záró központ marketingese. Ottjártunkkor tényleg nem volt zavaró tömeg, talán csak a felső, csákányos felvonóval üzemelő pályákon, de miért maradnál ott, ha több kilométert is egy az egyben csúszhatsz lefelé a völgyállomásig, szerencsés hóviszonyok esetén pedig nemcsak a völgyállomásig, hanem egészen Tauplitz városkáig, összesen 10 kilométernyi összefüggő pályán. Három ilyen rund úgy szívja le az energiádat és úgy durrantja be a combodat, mint két szigetkör, de mivel ez az írás a szórakozásról szól (a síelést az emberek 99 százaléka nem edzés, hanem a muri és a természet közelsége miatt végzi), most nem azzal folytatjuk, hogy miként lazíts és nyújts, és hogy mennyi fehérjére és szénhidrátra lesz szükséged napi minimum 30 kilométer síelés után, hanem azzal, hogy mit egyél.
Fotó: Tom Lamm
Tényleg, mit egyél? És mit igyál? Mert inni is kell
2019 Michelin-csillagokkal kikövezett világában sokan kinevetik az osztrák konyhát, ami nettó hülyeség. Tény, hogy a fogásokat tekintve nincs trükközés, de minek is? Gombóc, káposzta, jó húsok, halak és tökmag mindenütt, ha már Stájerországról van szó. A régió dugig van családi vendéglőkkel, amiket – nyálfogót a klaviatúrára, mert csöpögős lesz! – szívvel-lélekkel és persze teljes odaadással üzemeltetnek a tulajdonosok: olyan odaadással, hogy azt még innen Budapestről, a szintén családi vendéglőként aposztrofált Rosenstein étteremből is ámulattal nézik (ami persze nem csoda, mert pont abban a szellemben működnek ők is).
Ausztriában egy tulajdonos (általában) nem azért jár be a vendéglőjébe, hogy kivegye a kasszából a pénzt, és kiossza a fizetéseket, hanem azért, mert például ő keveri a tésztát a gombóchoz, vagy ő szolgál fel, esetleg főzi a levest vagy tölti a pálinkát, mármint a snapszot. Levesből sűrűt esznek, az alaplé általában marha, a betét májgombóc vagy palacsinta, krémlevesük fokhagyma vagy sült tök, de szerencsére mennek ennél mélyebbre is: a Knödl Alm hütte például (a biogyümölcsből főzött snapszai mellett) a gombócáról híres: töltik hússal, zöldséggel meg mindennel, amit találnak, a tésztája habkönnyű – anélkül meg tudsz enni ötöt-hatot belőle, hogy betonkeményre szilárdulna a hasad. Még szerencse, hogy a savanyú, borjútüdővel és szívvel teli, sűrű levesükbe tányéronként csak fél gombóc jut. Megkajáltál, mehetsz aludni.
ÉB-RESZ-TŐ!
Reggel van, süt a nap, indul a felvonó! A régió másik kedvelt síközpontja az idén április 7-ig nyitva tartó Loser, és ha valamire rá lehet húzni azt a csudálatos jelzőt, hogy „családi” síközpont, akkor erre igen. Még a nem síelők is elég jól elszórakozhatnak, mivel van 7 kilométernyi szánkópálya, sőt éjszakai szánkózás is, illetve túraútvonalak szegélyezik a pályákat. A Loser az Altausser See melletti hegyen terül el, 34 kilométernyi pálya van (hosszúak, jó lejtésűek), és szinte az összes síelhető még 4 éves gyerekkel is, csak kell neki adni egy forró csokit meg egy almás pitét például a Loser Hüttében, hogy simán végigcsússza a délutánt. Mire megeszi, megissza, addigra te is végzel a gombóccal és a káposztával vagy a sajtos kolbásszal, esetleg a rántott hússal. Szóval azzal, amit megkívántál, és ami az összes osztrák hütte tartozéka, és amit nyugodt lélekkel rendelhetsz, ha eszel húst. Ha nem, akkor marad a burgonya.
Fotó: Tom Lamm
Felforrsz, lehűlsz
Salzkammergut területén (és környékén is) hemzsegnek a fürdővárosok, itt van például Bad Ischl, amely többek közt azért híres, mert Ferenc József császár kedvenc üdülőhelye volt, de jóval emberibb léptékű nála Bad Mitterndorf, ahol több fürdőkomplexum is áll. Ilyen például a Grimming Therme, amelynek egy része élményfürdő, a másik része pedig egy hatalmas wellnesskomplexum, több beltéri és kültéri szaunával. A kintiek közül a legnagyobb 90 főre hitelesített, egyik szaunamesterük János, akiért úgy rajonganak a helyiek, mint egy regionális rocksztárért Los Angelesben. Tematikus felöntés óránként van, értsd: egyszer a sramli üvölt, máskor kötelező a csend: duma nincs, egyszerűen viseled/élvezed, ahogy a gyógyfüvek illatával átitatva a hőfok uszkve 15 perc leforgása alatt 80-ról 100-ra megy fel, és amikor vége az egész murinak, akkor mosolyogva állsz a mínusz 5 fokban, fél lábbal a hóban. Mindezt természetesen törölközőbe csavarva, felesleges fürdőruha nélkül, az osztrákok ugyanis figyelnek arra, hogy csak egy szükséges dolgot vigyenek a szaunába: a szaunalepedőt, és slussz-passz. Ha fürdőruhában mennél, maradj kint, mert levetetik veled, ez náluk így szokás, és kész. Nem azért mennek oda, hogy egymást bámulják, hanem mert a szaunázás ruha nélkül egészséges: feltölt, tisztítja a belsőt, és közben ellazítja a síelés közben sziklává merevedett combizmokat.
Merev? Mozogj rá!
Ha jártál már Ausztriában, biztos feltűnt, hogy az elhízott, túlsúlyos ember olyan ritka, mint nálunk a sportos. Ennek leginkább egy oka van: mozognak. Biciklivel közlekednek, hétvégén felmennek a hegyre, vagy sétálnak a városban, télen pedig, ha kedvük van, síelnek, hegyet másznak, snowboardoznak, vagy gyakorolják a sífutást. Salzkammergut autóútjain haladva állandó látvány, hogy az út melletti pályákon 12-től 90 éves korig sífutnak, sífutó pálya ugyanis több száz kilométer van a régióban. Az egyik kedvelt futókör a Bad Mitterndorf melletti Ödensee partján található (a tó partján lévő Kohlröserlhütte étteremben többen ülnek sportruhában, mint szoknyában vagy zakóban, miközben olyan fine dining konyhát visznek, ami eleve megkívánná a dress code-ot), a másik a Loser sípálya mellett húzódik, az kevésbé „versenyzős”, ott (ahogy azt anno a tévétorna adásaiban is mondták a Kádár-érában) idősebbek is elkezdhetik. Kezdik is, öröm nézni, ahogy egy uszkve 75 éves asszony beelőz egy uszkve 67 éves bácsit. Oktatót egyébként lehet bérelni, a sífutás nem túl bonyolult, de annál keményebb sport.
Fotó: Tom Lamm
Nem csak télen
Bármilyen furcsán hangzik ezek után, a régió igazi szezonja nem a tél, hanem a nyár. A szállodák, panziók teltházzal mennek, a tavak fürödhetőek, a Mondsee és az Altausseer See 23-24 fokig is felmelegszik. A felvonók a meleg évszakban is működnek, a túrautak egymást érik, a biciklisek az utakon, a sífutó pályák nyomvonalán és a hegyen is egymást kerülgetik. Ugyanazt láthatod, mint tél végén, csak a sporteszköz változik. A gombóc, a káposzta, a kolbász és a hal ugyanaz marad. Meg a szauna is.
Mindez térképen, tele szállás-, kaja- és szaunatippekkel, nagyíts bele: