Állandóan tanultam, konkrét terveim voltak. Külkereskedelmi üzletkötő szerettem volna lenni, mert sokat akartam utazni. Mindenem megvan hozzá, hogy az lehessek, de végül másban találtam meg életem értelmét.
Mondják, ehhez nem kell diploma. A férjem mindennap hazajár ebédelni, soha nem esszük az előző napi ételt, azaz minden nap újat főzök. A lakás mindig tipp-topp, minden a helyén van. Reggel az az első dolgom, hogy reggelit készítek, utána bepakolok a férjem táskájába, mert így szokta meg. Így ő nagyon menő a szakmájában: sikeres, keresett, megbecsült, elismert. De ott vagyok mellette én, aki megteremti a feltételeit annak, hogy ő ezt megtehesse.
Olyan vagyok, mint egy first lady. Ők is mindig a háttérben maradnak, de lehet, hogy többet tesznek férjük karrierjéért, mint maguk a férjek. Vállaltam ezt a szerepet, mert szeretem azt az embert, akihez hozzámentem. Nem érzem annak hiányát, hogy a sok tanulás ellenére mégsincs karrierem, saját keresetem. Boldogok vagyunk így, ahogy vagyunk.