1. Ha más hivatást kellene választania, mi lenne az?
A tengerrel függne össze. Tengertörténész? A hét életemből valamelyikben alighanem plázskritikus lennék… Egy novellámban van egy házaspár, járják Európa partjait, pontozzák, szakértik a strandokat. Finom tengerszaklapokba fürdőleveleket írnak, de hát ez is már íróság.
2. Hová költözne el legszívesebben és miért?
Korčulára például. Ha nem dél, akkor Berlin. Éltem ott egyszer vagy másfél évet, nagyszerű hely. Netán Bécs, hisz itt van a szomszédban. De leginkább egy élhető, normális európai demokrácia Budapest nevű fantasztikus fővárosába költöznék. Erre van a legkevesebb esélyem.
3. Mit csinál olyankor, amikor nem kell csinálnia semmit?
Abból kevés van, hogy csak úgy legyek a gyerekeimmel, ami másrészt a lehető legfontosabb munka. Késő este, amikor folyik ki a szemem a géptől, már nem tudok komolyan olvasni, akkor „mezzo” van, szörfölés, de ezek töredékidők.
4. Mi a legértékesebb tulajdona?
Nincs egy. Néhány kép, levelek, kéziratok, saját hajdani naplók, kézzel írtak, ez a becsük. Valamikor szerettem volna egy helyen gyűjteni tárgyakat magam köré, végül csak helyeket, élethelyzeteket sikerült. Ez se kevés. Az utolsó pécsi bérletszelvényem vagy apám jogosítványa a múlt évezredből, mint tárgy. Ami fontos tárgy, az úgyis belém költözik, nem tud elveszni.
5. Mi a kedvenc idézete?
Ebből sincs egy. Inkább szövegromlásos tömbök vannak, intertextuálék. Egy csomó egymásba olvadt töltetlen savanyúcukor. Morzsárium, memokatyvasz. Ebből dolgozom, príma anyag. Elmosódik, hogy mi saját, mi nem, legalábbis a határok, a mód, ahogy mű lesz belőle, úgyis saját. Saját idézet.
6. Melyik az a tulajdonság, amit a legjobban kedvel a másik nemben?
Ha nem biológiai különbségekről beszélünk, akkor már inkább szerepekről, amiket még mindig a férfitársadalom oszt le, többnyire a saját macsoid érdekei szerint, a közéletben feltétlenül. Ezt a macsóságot szívből gyűlölöm. A „három dolgot tettem le az asztalra: magyar vagyok, fehér és férfi” paprikajancsi-logikáját. Tán a nők helyzetéből, belátásából több empátia fakad. A közéletet például kevésbé tekintik vadászterületnek, a zsákmányszerzés terepének. Persze nem lehet általánosítani, s így e fontos kérdésre válaszolni sem.
7. Mi az az emberi hiba, amit a legkönnyebben tolerál?
Íróként nem engedhetem meg magamnak, hogy ne legyek az emberi hibákkal, az esendőséggel szemben megértő. Mészöly Miklós a szeretetet „könyörtelen megértés”-nek nevezte. Ez egy reális alapállás. Persze elfogadni más, mint megérteni. A gyomorforgatóan ájtatos, agresszív kétszínűséget, ha értem is, nem tudom elfogadni, se a nyilvános, se a magánterekben. Az ember olykor tényleg „sárkányfog-vetemény…”
8. Melyik a kedvenc könyve?
Nincs egy könyv. Többet kéne olvasni, főleg újraolvasni, persze egy címmel akkor sem tudnék válaszolni. Épp Darvasi László A 3 emeletes mesekönyvét olvasom, nagyon szeretnivaló.
9. Kinek a tehetségét irigyli?
A tehetségét senkinek, de ezt-azt sokaktól lehet irigyelni, sok kollégámtól. Nagyszerű kortársaim vannak, a magyar egy jó irodalom.
10. Ha újraélhetné élete egyetlen pillanatát, melyik lenne az?
A mostani agyammal újraélni a születésemet, az igen érdekes lenne. De hát nagyon sok egyetlen pillanat van, egy tömött lélekbőröndnyi, legalább. Mindegyik fontos, ha megélte az ember, pláne ha egyszer el tudja mesélni – ha mást nem, azt, hogy miként mesélte régebben, hisz így működik az emlékezet. Nekem a saját konkrét múltam, életem nem mint érzet, hanem mint anyag, eléggé kiaknázatlan. Mint egy földalatti édesvíztároló. Akarom, tervezem, de ki tudja, fogom-e használni.
|
Cikkünk az e heti Nők Lapjában jelent meg. További cikkeink az aktuális számból:
Ha előfizetnél a Nők Lapjára, itt és most megteheted! |
