|
Az előzmények: Dylan Farrow, Woody Allen nevelt lánya a The New York Times internetes kiadásában nyílt levélben azt állította, hogy nevelőapja szexuálisan kihasználta – azt írja, az eset 1992-ben történt. „Mi a kedvenc Woody Allen-filmed? Mielőtt válaszolnál, tudnod kell, hogy amikor hétéves voltam, Woody Allen kézen fogott, és felvitt a házunk sötét, apró emeleti szobájába.” – írja Farrow. „Azt mondta, hogy feküdjek hasra, és játsszak a bátyám elektromos vonatával. Ezután pedig szexuálisan inzultált” – folytatja a nő, aki először szólalt meg a nyilvánosság előtt ezzel kapcsolatban, bár annak idején kivizsgálták az ügyet, és nem emeltek vádat. A levél megjelenésének napján Allent Kék jázmin című filmjének cselekményéért Oscar-díjra jelölték. A rendező tagadja a nemi erőszakot. |
„Meg kell tenni a szükséges lépéseket”
Réz András filmesztéta
A filmes szakma semmilyen esetben, így most sem zár össze, mivel nem egységes – ez inkább az érdekekről szól. Ez az ügy az Oscar-átadás előszobájában érdekes fordulatot hozhat: a Blue Jasmine film már egy ideje kipörgött a köztudatból, a figyelmet most újra ráirányíthatja. Woody Allen, még ha látszólag kellemetlen módon is, de újra a figyelem középpontjába került. Már a Polanski-ügy és a Monica Lewinsky-ügy is nagyon zavaros volt. Ami most, Woody Allen kapcsán történik, az nem más, mint bulvár. Ha igaz, akkor a levél kapcsán be kell indulnia annak a gépezetnek, ami ezt kivizsgálja, és ha szükséges, meg kell tenni a szükséges lépéseket. De mi van akkor, ha mindez csak azt a célt szolgálja, hogy indulatokat gerjesszen? Bárhogy is, az egész undorító és gyomorforgató.
„A szexuális erőszak áldozatai legtöbbször saját magukat hibáztatják”
Gyurkó Szilvia, a UNICEF gyerekjogi igazgatója
A bántalmazást (és főleg a szexuális bántalmazást) elszenvedett gyermekek egyik alapélménye, hogy nem hisznek nekik. Sokszor a családban sem veszik komolyan, amit a gyerek elmesél – sokszor bátortalanul, keresve a szavakat. A szexuális erőszak áldozatai legtöbbször saját magukat hibáztatják azért, ami történt, szégyen és bűntudat munkál bennük, ami sokszor abban is megakadályozza őket, hogy segítséget kérjenek, vagy elmondják valakinek, hogy mit éltek át. Mivel a szexuális erőszakot a legtöbb esetben (egyes kutatások szerint több mint 90 százalékban) olyan ember követi el, akit a gyerek ismer, még összetettebb a kép. A családtagok, barátok, ismerősök alkotják a gyermekekkel szembeni szexuális visszaélést elkövetők legnagyobb csoportját. A pedofil jellegű vagy ismeretlenek által elkövetett cselekmények aránya 1-7 százalék körül mozog. A gyermekekben így nagyon sokszor keveredik a szeretetérzés a bűntudattal, és azzal, hogy érzik, ami történik velük, az nem helyes, nem jó. Ebből a szempontból teljesen hihető az, ami a nyílt levélben is szerepel: a gyerek sokáig azt gondolja, hogy az apukák így szeretik a gyerekeiket. Sok áldozatnak ez az érzése, és ezért nem szól hosszú-hosszú ideig arról, hogy mi történik vele. A másik ok természetesen az, hogy a gyerekek nagyon könnyen megfélemlíthetők, zsarolhatók és fenyegethetők. Így aztán következmények nélkül maradhat sok esetben a gyerekkel szembeni szexuális visszaélés. Ami a mi, felnőtt társadalmunkat illeti és a reakcióinkat, abban is sok az ellentmondás. Mivel a szexualitással kapcsolatban még mindig sok a tabu, és nem tiszták a fogalmak (például: hogy egyáltalán mit értünk szexuális zaklatás alatt), megvan a veszélye az alul- és a túlreagálásnak is. Előbbi esetben hárítanak a felnőttek, nem hisznek a gyereknek és nem lépnek, túlreagálásnál pedig azonnal bűnösnek és pedofilnak kiálltjuk ki azt, akivel kapcsolatban felmerül egy vád.
„A jogi ügyeinek nincs köze a munkásságához”
Angelusz Iván producer
Azt vallom, hogy mindaddig mindenkit megillet az ártatlanság vélelme, míg a bíróság ennek ellenkezőjét ki nem mondja. A művészvilágot egyfajta extravagancia és allűrök is jellemzik, és mindig gyanús, ha egy lány egy olyan történettel áll elő, ami állítólag több évvel ezelőtt történt. Miért nem akkor mondta el mindezt, amikor Mia Farrow évekkel ezelőtt már sajtóhadjáratot indított Woody Allen ellen? Ilyen esetekben mindig kérdés, hogy nem pénz áll a dolog mögött? Nem hírnévkeresés? Nem nyilvánosságot akar az illető? Ezt a forrást én nem tekintem tisztának, ugyanúgy, mint Polanski esetében. Ők a filmtörténet meghatározó figurái, akiknek az etikai vagy erkölcsi botlásai nem befolyásolják azt, amit a filmekhez hozzátettek. Ettől még azt mondom: derüljön ki az igazság, és ha igaz, amit a lány állít, jogi megoldás szülessen. Viszont egy rendező jogi ügyeinek a munkásságához semmi köze nincsen.
„Kikérem magamnak, hogy megkérdőjelezzenek egy vallomást”
D. Tóth Kriszta újságíró, a Nők Lapja Café e heti vendégszerkesztője
Könnyű lenne azzal elintézni ezt a témát, hogy „a hírnév kötelez”. Ha élvezed a privilégiumait – a szép pénzt, jó életet, rajongást… –, akkor fogadd el, hogy minden cselekedetedet nagyítóval nézi a világ. Azt gondolod, fontos vagy? Hát akkor az is fontos, amit teszel. Nemcsak a kamerák előtt, hanem otthon is. A padláson. De nem intézem el ezzel. Nem tudok eleget arról, hogy mi történt huszonegy évvel ezelőtt a Farrow–Allen-házban. Csak azt látom, hogy egy kétségbeesett fiatal nő két évtized távlatából is ugyanúgy szenved, mint akkor, amikor hétévesen átélte azt, amiről beszél. A Woody Allen-sztori kellően ellentmondásos ahhoz, hogy ne foglaljak állást. De azt minden ember nevében, aki volt már gyerek, és aki gyereket hozott erre a világra, kikérem magamnak, hogy megkérdőjelezzenek egy vallomást, amelynek nyilvánosságra hozatalához több kurázsi kellett, mint amennyi a legtöbbünkben valaha meglesz. Hiába tartom nagyra Allen rendezői munkásságát, nem tudom úgy megnézni a filmjeit, mint azelőtt. Kérdés, hogy egyáltalán meg tudom-e nézni őket még valaha… Mert számomra egy olyan ösztönös művész, mint Woody Allen, és az ő művészete szerves egységet alkot. Mert nem a hírnév kötelez. Hanem az emberség.
„Ez nem egy mostani történet”
Vida Virág, a Nők Lapja Café Los Angelesben élő újságírója
Természetesen itt is téma Dylan Farrow nyílt levele. Nem reprezentatív kávéházi kutatómunkám egy dologban összehangzó eredményt hozott: a gyermekmolesztálást mindenki mélységesen elítéli, és olyan vélemények, amelyek arra vonatkoznak, hogy a gyermek (vagy időközben már felcseperedett felnőtt) nem a valóságot állítja, el sem hangzanak: egy pillanatig sem kérdőjelezik meg Dylan szavahihetőségét. Mint többen mondták, ez nem egy mostani történet, jó ideje hallani róla az amerikai sajtóban. Szerintük a nyílt levél inkább csak alátámasztja a korábbi feltételezéseket. Hallani mindenféle bojkottról is, az ezt akarók az Oscar-gálán a rendező ellen követnének el valamilyen figyelemfelkeltő akciót. Mások szerint azonban külön kell választani Woody Allan művészi munkáját és azt, hogy milyen magánemberként. Egy biztos, Dylan Farrow levele az egyetlen olyan dolog jelenleg, amely képes megbolygatni az Oscar-gálára készülő Hollywood nyugalmát.
Néhány olvasóink reakciói közül:
|
