
1997 óta, amióta legelőször felajánlhattuk személyi jövedelemadónk 1 százalékát, időnként felmerül bennünk a kérdés: vajon minden szervezet úgy használja-e fel a kapott összeget, ahogyan arra adakozóinak ígéretet tett? A kételyeket csak erősítik azok a hírek, amelyek időről időre előtérbe helyeznek egy-egy gyanúba keveredett szervezetet, legutóbb például a Gyermekrák Alapítványt. Tavaly a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (KEHI) átfogó vizsgálata buktatott le két gyermekekkel foglalkozó alapítványt; négy év alatt a közel egymilliárd forintnyi felajánlott összegből mindössze annak hét százalékát juttatták el a megfelelő helyre – rendkívül szomorú így visszaélni a segítőkészséggel, hiszen így is kevesen vannak, akik hisznek a jó ügyekben és önzetlenül adakoznak egy olyan korban, amikor szinte mindenkinek nagy szüksége van arra, amit összegyűjt.
A KEHI tavalyihoz hasonló átfogó ellenőrzéséhez hasonló vizsgálat korábban nem volt, bár akkor is előfordult, hogy lelepleződtek korrupt alapítványok, így például az Egymásért Alapítvány, amely 2005-ben és 2006-ban adófizetés nélkül hozott Ázsiából az országba milliárdos értékű vámárut, többtonnányi élelmiszert arra hivatkozva, hogy adomány, ám a termékeket eladták. A KEHI képviselője hangsúlyozza, amikor vizsgálódnak, nem elégszenek meg azzal, hogy a papírokat rendben találják. “Utánajártunk minden egyes ügyletnek a láncolatban – számol be erről Bőcz Sándor. – Így derült ki például az is, hogy az egyik alapítvány papíron teljesen szabályosan vásárolt 80 millió forintos berendezését 50 millió forinttal olcsóbban vehették volna meg közvetlenül a forgalmazó cégtől, ha nem iktatnak be egy közvetítőt.” Ebben az ügyben büntetőeljárás is indult.
De mit tehetünk, hogy ne fussunk bele? Mindenekelőtt a Bíróság Civil Szervezetek Névjegyzéke mellett a civil szervezetek honlapjáról, az ott található beszámolókból és a NAV oldalán a kizárt adózók listájáról érdemes tájékozódni. Úgy hírlik, már készül a “Semmelweis garancia védjegy” rendszere is, ami arra szolgálna, hogy megkülönböztessék azokat a becsületesen működő civil szervezeteket, amelyek a jogszabályoknak megfelelően működnek, és a pénzünket a lehető legjobb helyre, a rászorulókhoz juttatják. Aki így is bizalmatlan, az adakozhat személyesen, saját környezetében, vagy választhatja az önkénteskedést – bár mi nem feltételezünk ilyesmit a szervezetek legnagyobb részéről, azért az biztos, hogy a befektetett energiánkat, időnket, odafigyelésünket, vigasztaló szavainkat nem fordíthatja senki luxusautóra.