Hétvégén valaki ismét feleslegesen dolgoztatta a vízi rendőröket. Egy huszonhat éves férfi ugrott a Dunába a Petőfi hídról. A kimentőinek azt mondta, viccből tette.
Pedig jó ötletnek tűnt
Ki ne ismerné a fenti címen futó, nagy sikerű tévésorozatot, ahol egy csokorba gyűjtik az évezred legdurvább eséseit, extrém bukásait, félresikerült vicceit, sőt még azt is elmagyarázzák fizikai képletekkel, hogyan lehetett volna jobban kivitelezni a manővereket. Az internetnek „hála”, ma már szerteágazó gyűjtemény áll rendelkezésre másolható extrém hülyeségekből, amelyeken utólag képesek vagyunk ugyan hangosan nevetni – bár néha még így is csak szemünket a tenyerünk mögé rejtve. De vajon mindenkinek megérte? Azoknak is, akik belehaltak, vagy egy életre magukon viselik az emlékét?
Hídról a Dunába – viccből
Ugrás az ismeretlenbe (Profimedia)
Sokan talán nem is értik az épp aktuális hír súlyát, hiszen mindenki ugrott már talpast a medencébe, miben lenne ez más? Pedig az, mégpedig sok csoda kellett hozzá, hogy az illető ép bőrrel megússza a történteket. Egy ennyire extrém magasság még egy profi toronyugrónak is kihívást jelenthet, aki egész nap azt gyakorolja, hogy milyen szögben, hogyan érkezzen a vízbe. Már a becsapódáskor súlyos gerincsérülést vagy koponyatörést lehet szenvedni, onnantól kezdve az illető elveszíti az eszméletét, és nem képes tovább fennmaradni a vízen. És akkor még nem beszéltünk a hideg vízről, ami hirtelen szívmegállást okozhat, a Dunán úszó uszadékokról, amikre ráeshetett volna a férfi, vagy az örvényekről, amik lehúzhatták volna az akár nyolc-tíz méter mély mederbe is.
Fiatalság, bolondság – de hogy élték túl?
A XII. kerület ifjúsága lényegében a Nagyenyed utcában található Serpince nevű sörözőben nőtt fel. Ahogy Eszter visszaemlékszik, hazafelé mindig azzal szórakoztak, hogy valaki beült egy fém gurulós szemeteskukába, és legurult a Déli pályaudvarra egészen a vonatig. – Máig nem értem, hogy ért át mindig mindenki az Alkotás út forgalmán épségben, és hogy élte túl a vonattal való ütközést. Évekig csináltuk: sok-sok jól szituált, budai becsiccsentett gyerek, de sosem jutott eszébe senkinek, hogy ez veszélyes lehet.
A modern kor vívmánya: az extrém kihívások
Győrfi Pál, az Országos Mentőszolgálat szóvivője huszonöt évig mentőzött: összesen negyven-ötvenezer esetnél volt kint, amelyek során az emberi butaság és vakmerőség számtalan példájával találkozott.
– Még fiatalkoromból emlékszem egy esetre, amikor én magam ugyan még nem mentőztem, de az akkori kollégákat igencsak megrázta az eset. Bejelentést kaptak egy tevéről, aki állítólag leharapta egy ember fejét a Nyugati pályaudvarnál. A mentős kollégák először nem akartak hinni a fülüknek, de mivel többen megerősítették a hírt, kimentek a helyszínre. Kiderült, hogy nem sokkal korábban egy cirkuszi vonat érkezett a pályaudvarra, ahol valaki humorosnak találta, hogy a teve szájába dugja a fejét. Sajnos halálos kimenetelű volt ez a vicc.
Mindig lehet olyan esettel találkozni, ahol valaki sértetlenül megúszott egy helyzetet, ennek hatására pedig többen kedvet kapnak, hiszen másnak sikerült. Mentősként ilyenkor mindig összeszorul a szívünk, hiszen mi sokkal jobban tudjuk, mekkora kockázattal járnak ezek az ostobaságok. Lehet, hogy egy szerencsés emberre kilenc kevésbé szerencsés jut.
Időnként az interneten is felbukkannak az extrém kihívások, amelyeknek az eredetét nagyon nehéz kinyomozni, egyszer csak megjelenik, és azonnal megszámlálhatatlan fiatal csatlakozik hozzájuk. A kisebbik gondot például egy időben az „ice bucket challenge” jelentette, de rögtön utána megjelent a „hot water challenge”, ami már súlyos égési sérüléseket, maradandó hegeket okozott rengeteg embernek. A Facebook-oldalunkon rendszeresen igyekszünk felhívni ezekre a veszélyekre a figyelmet.
Nem játék
A bűnözői szlengben létezik egy kifejezés, a „befalcol” arra, amikor valaki felvágja az ereit. Mindezt nem öngyilkossági szándékkal teszi, hanem pusztán azért, hogy megmutassa erejét a többieknek. Sok esetben, ha nem is hal meg az illető, akkor is átvághat fontos inakat, idegeket, így az erőfitogtatás következményeként egyáltalán nem biztos, hogy valaha tudja még használni a kezét.
A tűzoltók átverése is súlyos veszélyeztetés
Mukics Dániel tűzoltó őrnagy, az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság szóvivője arra is felhívja a figyelmet: amikor valaki heccből hoz meggondolatlan döntéseket, azzal nem csak saját magának alakíthat ki életveszélyes helyzetet. Ide kell sorolnunk a nagyon is komoly gondokat okozó, úgynevezett szándékosan megtévesztő bejelentéseket is.
– Elképesztő mennyiségű kamuhívás érkezik be hozzánk: évente négy-ötszáz szándékosan félrevezető telefont kapunk. Ezeknek az a legnagyobb veszélye, hogy érkezhet közben bejelentés egy valódi tűzesetről is, ahová a segítség később ér ki, mert ilyenkor sokszor egy másik tűzoltóságról, vagyis messzebbről kell autót indítani. Egy-egy ilyen felesleges kiszállás akár százezer forintjába is kerül a katasztrófavédelemnek, így ilyenkor minden esetben feljelentést teszünk, és ha elkapják az elkövetőt, akkor nemcsak a szabálysértési bírságot kell kifizetnie, de a tűzoltók vonulási költségeit is.
Gyakori eset az is, hogy felelőtlen gyorshajtás miatt olyan súlyos károkat vagy személyi sérüléseket okoznak a sofőrök, hogy a tűzoltóknak kell kivágniuk a roncsokba szorult embereket. De az is előfordult, hogy valaki disznópörzsölővel akart leolvasztani egy hatalmas jégcsapot egy bölcsőde épületéről, ami olyan jól sikerült, hogy az illető az egész bölcsődét felgyújtotta.
Bárkivel előfordulhat?
„A serdülőkor alapvető jellemzője, hogy az ember számos viselkedésmódot kipróbál, azokat a viselkedésmintákat pedig, amelyek »beválnak«, amellyel sikereik vannak, szépen beépíti az identitásába” – magyarázza Havasi Tünde pszichológus. „Tovább erősíti ezt az irányt, hogy régen is valamilyen beavatási szertartáson kellett keresztülmenniük a fiataloknak a felnőtté váláshoz.
A fiatalok számára a kortársak ítélete a legfontosabb: gyakran rivalizálnak, és ezen tettek alapján foglalják el a megfelelő pozíciót, kapják meg a státuszt saját szociális csoportjukban.”
Ha tág határokon belül azt csinálhatnak, amit akarnak, vagy ha kevés figyelmet kapnak a családjuktól, akkor az megnövelheti az extrém viselkedés esélyét, valamint az is kockázati tényező lehet, amikor a tinédzser úgy érzi, túlzóak vele szemben az elvárások, és csak a teljesítménye alapján képes pozitív megítélést elérni – teszi hozzá a pszichológus, aki szerint alternatíva kell. Vagyis jó, ha van egy olyan társadalmilag is elismert tevékenysége az illetőnek – akár sport, akár hobbi –, amely értelmet ad a mindennapjainak, és amelyben sikerélménye lehet.
