Szerintem: van. Az emberi jogok egyetemes nyilatkozatának 26. paragrafusa leszögezi, hogy elsősorban a szülő joga megszabni azt, milyen nevelést óhajt adni, adatni gyermekének. A gyermekek jogairól kötött egyezmény pedig hozzáteszi, hogy a szülő hordozza a gyerek nagykorúságáig gyerekének személyiségi jogait. Azt is olvashatjuk – és ezt már sokszor idéztük, de nem lehet elégszer – a gyermekek jogairól kötött egyezményben (melyet Magyarország 1991-ben fogadott el), hogy minden hivatalnak, hatóságnak, intézménynek minden gyermekeket illető intézkedésében a gyermek mindenek felett álló érdekét kell szem előtt tartania elsősorban!
Igaza van: a kis elsős elemi érdeke – testileg és lelkileg egyaránt –, hogy három-négy óránál többet ne töltsön el az iskolában, hogy nyugodtan ebédelhessen, délután még pihenhessen is, ha igénye van rá, és sokat mozogjon, játsszon, futkározzon a szabad levegőn. (Legalább négy órát naponta!) Ezt kellene számára biztosítania a napközinek is, vagy az egész napos iskolának, ha a szülők ezt a formát igénylik, elfoglaltságuk miatt.
Megkerestem, dr. Csonka Csabánét, az Oktatási Minisztérium vezető főtanácsosát, hogy tájékozódjam a “napközi” törvényi szabályozásáról.
Azt tudtam meg, hogy egész napos vagy iskolaotthonos formát – ahol minden gyerek egyformán bent tölti délelőttjét és délutánját az iskolában –, csak a szülők írásbeli kérésére, a szülők önkéntes igénye alapján lehet szervezni. Az iskolának igazolnia kell, hogy a szülő választotta ezt a formát. Ha nem tudja igazolni, törvényellenesen jár el az iskola. Ha a szülők nem mindegyike választja, akkor a többségi igény dönt. Az iskola önkényesen ilyen formákat nem vezethet be.
Talán azt is jó tudni, hogy többféle formája van a gyerek délelőtti-délutáni iskolai tartózkodásának. Az egyik a hagyományos napközi, ahol a gyerekek a délelőtti órákban tanulnak, délután a házi feladatot csinálják meg, és szabad idejük van (melyet a lehetőség szerint a szabadban kellene eltölteniük, játékos tevékenységgel). – Hadd tegyem hozzá: meggyőződésem, hogy első osztályban nem kell – nem szabadna – házi feladatot adni, a gyakorlásnak is a délelőtti órákban kell történnie, ráérősen, nyugodtan, sokszori ismétléssel.
A másik az az egész napos forma, amelyik nem kedvező a gyerek számára – a maguk iskolájában erről lehet szó –, amikor két tanító tanítja a gyerekeket, az egyik délelőtt, a másik délután, mindjárt el is készítik a házi feladatot, és elvileg még szabad időnek is kell maradnia. S végül van az iskolaotthonos forma, szintén többféle lehetőséggel, ebben arra törekszenek, hogy a gyerekek nehezebb tantárgyai délelőttre essenek, s délután inkább a készségtárgyakra és a szabad idő eltöltésére kerüljön sor.
Sajnos, gyakran előfordul, hogy nem a gyerek szükségletei szabják meg a forma megválasztását, hanem az iskola lehetőségei vagy a tanítók igényei.
Azért is volna szükség az iskolában az iskolaszékek működésére, működtetésére, hogy a szülők kellő határozottsággal és eréllyel képviselhessék saját elvárásaikat. Az iskolaszékben jelen kellene lenniük a szülői megbízottaknak, a tantestület képviselőinek és a fenntartó – például az önkormányzat – küldötteinek.
Végül, ha maga otthon van kisebbik gyerekével – vagy bármi más módon erre lehetősége nyílik –, igen, az volna a természetes, hogy délben elhozza a gyereket. S az volna a jó, hogy a gyerek – mint ezt mondtuk – otthon ebédeljen, pihenjen, futkározzon, majd (mondjuk harmadiktól, amikor már van tíz-tizenöt percnyi házi feladat) önállóan megcsinálja (egy megfelelően kialakított sarokban, szobában, kisasztalnál, ahová elég fény jut, olyan széken ülve, amelyikről a lába biztonságosan leér) a leckét. Legyen lehetősége arra, hogy ha kell, magától vagy más ott tartózkodó felnőttől (apától, nagymamától stb.) segítségen kérjen, de eleve nem kellene “ráülni”, melléülni, mögéállni, hogy folyamatosan ellenőrizzük.
