Ha lett volna melletted valaki, aki figyelmeztet, ne tedd, innentől csak fájdalom vár, az sem nyitotta volna fel a szemed. Sorsod bevégeztetett, státuszod megpecsételődött, a bájitalból pedig minden nap kaptál. Szóval kinek mi volt a baja?
Most ahogy romjaidban fekszel itt a kanapén, és túl vagy egy intenzív többéves bájital- elvonókúrán, büszke vagyok rád. Mert tudom, mennyire nehéz volt és mennyire fájt. De hihetetlen akaraterővel kiütötted annak a szemétládának a kezéből a méreggel teli kelyhet, akárhányszor is nyújtotta feléd. Bocsi, hogy e szóval illettem, én utáltam, tudod.
Szerinted az apád miatt volt az egész. Mert hol feltűnt az életedben, hol pedig évekre el. Jelenléte kiszámíthatatlan volt, te pedig örökre a figyelmére, a szeretetére vágytál, de sosem kaptad meg igazán. Amikor azt hitted minden rendben, akkor újra eltűnt, és neked nem maradt apaképed, nem maradt korrekt mintád, amit követhettél volna későbbi életed során. Ha valamilyen varázsigével kitörölhetném belőled ezt a negatív mintát, hidd el megtenném, de azt hiszem, jó úton haladsz enélkül is.
Igen, abban a kapcsolatban te még mindig ugyanaz a bizonytalan kislány voltál, aki folyamatosan apja megerősítő állandó jelenlétére, szeretetére vágyott. Valahol kényelmes is volt, hogy nem kell felnőnöd, nem kell éretten viselkedned. Sodortattad magad az eseményekkel, kérted és kaptad a mérgező italt, az évek pedig teltek. A legtöbb barátnőd férjhez ment, gyerekeik lettek. Néhányan el is váltak, de nem ez a lényeg, hanem az, hogy az idő kereke forgott, az élet zajlott és mindenki változott.
De Te? Még mindig ugyanabban a se-előre-se-hátra állapotban stagnáltál.
Mennyi mindent elviseltél azért a pár korty bájitalért.
Például azt, hogy neked a karácsony sohasem este volt, hanem délután. Le kellett húzni a redőnyöket, úgy gyújtottatok csillagszórót. Persze a pasi mindig drága ajándékokat vett, mert kompenzált. Aztán lekísérted a kocsijához, és a csomagtartón egy ugyanolyan méretű, formás ezüstfenyő feküdt felkötözve, pont olyan, amilyet az előbb hozzád cipelt be… Na, itt már szerintem összeszorult a szíved, és kezdted elfelejteni apádat és a téves mintát. Este pedig, amikor méregkeverőd a családjával meghitten karácsonyi dalokat dúdolt, majd tósztot mondott a pulyka fölött, te megittad a dupla citromfűteádat és álomba sírtad magad.
Vagy amikor nyaralni ment a családjával, a kommunikáció megszűnt köztetek, hiszen telefonját két hétre kikapcsolta.
Mikor is világosodtál meg? A teljes cikket az Esther life blogon találod.
