Erika a következő problémával fordult dr. Gerevich József pszichológushoz:
…X-szel elbeszélgettük a szilveszteri programunkat, elmondása szerint egyedül ment egy társasággal valahova. Ő is látta, mennyire nem szívesen megyek a megtervezett szilveszteremre, de nem lépett. A csattanó szilveszter napján volt, mikor a megbeszélt dolgokat a párommal egy veszekedés után egyszer csak lemondtam. Ezt közöltem X-szel is, aki nem reagált annál inkább sehogy, beszéltünk telefonon, és abban maradtunk, hogy majd éjszaka még váltunk pár szót (én, aki még néha hiszek a tündérmesékben, titkon reméltem, hogy kapok egy bevállalós meghívást, de nem így volt). Nos, éjszaka váltottunk pár sms-t, majd pár pohár után nem tudtam megállni és felhívtam. Beszélgettünk, célozgatások, hogy máshol mással jobban éreznénk magunkat – ennyiben maradt.
Utána furcsa módon egyre kevesebbet beszéltünk… Akkor nem tudtam, nem értettem, hogy miért, egy napon betelt a pohár. És annak ellenére, hogy minden érzelmem róla szólt, minden gondolatom szó szerint reggel és este és munka közben meg mindig, azt mondtam, leszállok a témáról és békén hagyom. Aztán egy ismerősömmel elmentem egy táncestre, nem kell mondanom, hogy tudtam, hogy ott lesz X is, és abból a meggondolásból mentem, hogy nézzek szembe a tényekkel, miszerint van egy új barátnője, mert időközben az is kiderült. Tehát elmentünk. Nem beszélgettünk, és elég keveset maradtak… de mondanom sem kell, hogy újra szöget ütött a fejembe az egész. És nem is kellett sok ahhoz, hogy X újra felbukkanjon a munkahelyen. Mivel kliensem volt, csak beköszönt. Mikor végeztem, nézem a telefonom és sms tőle… nem szokása sms-zni. Egész este sms-ztünk. Elmondta, hogy mikor kilépett a képből, azért volt, mert nem akart megbántani, és illúziókat kelteni bennem, több ember szemébe egy kapcsolat esélyét mutatni. Most meg próbál valakinek megfelelni, de közben belementünk pikánsabb, sejtető szóváltásokba is, de sehogyan sem tudtam kiszedni belőle, mit is akar tőlem pontosan.
Egy másik nap, mikor ugyancsak felém járt, és nyilván ismét dolgom volt, nem beszéltünk, munka után felhívott, ez sem szokása. Ekkor a tomboló érzelmeimmel, na meg az amúgy ritka erotikusnak induló álmommal, elhatároztam, hogy bevetem magam utoljára. Nem mellékes, hogy úgy érzem, ezzel a pasival minden pasizási technikám megsemmisül, minden női erényem elszáll, ha róla van szó, holott más pasiknál nincsenek ilyen problémáim. Tehát félve, de elhatároztam, hogy bepróbálkozok egy jó kis borozós estével. Egyik nap nem tettem meg, mit ad Isten, következő nap X írt egy közösségi oldalon… ahol egy halom munka közepette egész délután beszélgettünk. Érdekelte, van-e valakim, látott az ismerősömmel, kérdezte, mi van köztünk, mondtam, hogy semmi, erre azt a megjegyzést tette, hogy akkor miért nem hagyom békén az illetőt. Mindemellett elmondtam, hogy van egy nehéz esetem, nem tudom, vette-e a lapot, hogy róla beszélek. Elmondta, hogy alakulgat a kapcsolata, erre elmondtam, hogy pedig gondoltam elrabolom egy estéjét. Ekkor megingott, és átbeszéltük a múltat, és hogy bizonyos dolgok nem változnak, a köztünk lévő vonzalom, és hogy csinálhatnánk valamit együtt, és hogy majd megbeszéljük. Nos, azóta egy hete a szituáció változatlan. Más tekintetben is. Hiába próbálkoztak be nálam az elmúlt két hónapban többen is, senki sem fogott meg, senki sem érintett meg, nem keltette fel bennem a vágyat, elutasítottam mindenkit, mintha kódolva lennék, és csak őt engedném közel magamhoz. Nem tudom, tényleg ennyire elvette az eszem és ennyire belezúgtam, vagy csak nagyon belelátok valamit abba a pasiba és a lehetőségekbe, de teljesen ki vagyok.
Folyton kattog az agyam, és nem tudok mit csinálni magammal. Gyakorlatilag csak őt akarom. Zavar, hogy egyik pillanatban így viszonyul hozzám, másikban meg sehogy. Egy ideig meggyőződésem volt, hogyha bármi is történne közöttünk, hatással lennék rá, és kialakulhatna köztünk valami, bármi. De máskor meg elveszítem az önbizalmam, és csak várom, hogy történjen valami. Tudom, hogy ez nem állapot. Mostanra már álmodok vele többször is, pedig nem szoktam ismerősökkel álmodni. Csak őt látom, minden szituációban. Mi lenne a helyes ebben a szituációban? Békén hagyjam, verjem ki a fejemből? De hogyan? Még egy esélyt adjak magamnak, és álljak elő valami frappáns dologgal, amivel levehetem a lábáról? De mivel? Várjak még? Remélem, tud némi tanácsot adni, ami segítene kimozdulni ebből az állapotból.
Nagyon várom válaszát. Előre is köszönöm.
A pszichológus válaszát az Intimitás blogon találod
