 |
Honnan tudná szegény gyerek, hogy miért írjuk így: higgye, vonzza, nénje, hagyja, és akkor nem beszélek még a güzü, bürü szavakról. Fogalma sincs, mi az a szótő, pedig ezt kell keresnie. Nem ismeri a felszólító módot, a múlt idő jelét, de már hibátlanul le kell írnia. A tanulás az iskolában annyi, hogy a szöveget le kell másolni a munkafüzetből.
Kislányom azóta is több hármast kapott, bár a legnehezebb szavakat is sokszor jól írja, de nincs idő kimondani, hogy rövid vagy hosszú magánhangzó, mert olyan gyors a diktálás. Ő persze, már elkönyvelte, hogy ROSSZ nyelvtanból. Az osztály fele egyébként közepes vagy gyengébb nyelvtan FELMÉRŐKET ír.
Tényleg követelmény mindez a másodikos gyerekek számára, és én csak egy elfogult anya vagyok? A százpontos matematikafelmérőt már meg sem említem. És akkor nincs túlterhelve a gyerek? Ezek után nem csodálkozom, hogy középiskolába már milyen idegállapotban érkeznek a gyerekek. Várom véleményét!
Güzü, bürü… – tanács>>
