Az, hogy ezt a növényt mint zöldséget ismerhetjük, a nagyanyáink által jóval gyakrabban 
használt cikóriakávénak köszönhetjük. Holott a cikória az egyik legősibb zöldségféle. Belgiumban, Franciaországban, Hollandiában, Németországban és természetesen Ausztriában ma is igen jól ismert. Magyarországon is termesztik, de itt még főleg takarmányozásra használják, vagy pótkávét készítenek belőle.
A Bécs környéki területeken a koffeinmentes pótkávét cikóriavíznek is hívják. De sokszor a felvizezett, rosszabb minőségű hosszú kávéra is ráhúzzák ezt az elnevezést. A zöldség “legendája” az 1830-as évekre nyúlik vissza. Egy belga parasztember a cikóriagyökereket még ősszel a pincéjébe vitte télire elraktározni, hogy majd kávét pörköl belőlük. Télre levelei hajtani kezdtek, és az egész pincét a növény kellemes illata járta be. A hajtások egyre sűrűbbek lettek, világos, fehér, sárgásbarna leveleket hozott. A pince mélyén tartva elveszítette keserű ízét és így már kellemes, édes-kesernyés aroma jellemezte.
Ennek a véletlennek köszönheti a cikória, hogy kávépótló helyett ma már inkább salátaként és zöldségként használjuk. A gyökeret szabadon termesztik, ősszel betakarítják és novembertől márciusig sötét helyen tárolják. Így kora tavaszra friss, ropogós és szép nagy cikóriák kerülnek a boltok polcaira. Nyersen olajjal és fűszerekkel ízesítve salátaként, olajban kisütve vagy leveleit megtöltve, tejben megfőzve, számtalan formában fogyaszthatjuk.
A cikóriatorta és a töltött cikória receptjét a Mahlzeit in Öesterreich blogon találod.
