Ani és Karcsi

 Hány éves vagy?

25

27

Milyen jegybe tartozol?

vízöntő

Mivel foglalkozol? 

 jogi szakokleveles környezetmérnök

Merre laksz? 

 Pécs

Mivel töltöd a szabadidődet?

Kedvesemmel együtt nagyon szeretünk kirándulni, szép tájakat, idegen vidékeket felfedezni. Nincs szebb dolog a világon, mint kézenfogva andalogni a hűs lombok alatt, egy patakparton! Van úgy, hogy céltalanul beülünk az autóba, elindulunk valamerre, és ha egy szép városba jutunk, vagy akár egy tó partjára, ott kiszállunk, sétálunk, minden látnivalót megnézünk, olyankor tökéletesen szabadnak érezzük magunkat. Nagy szenvedélyem a fényképezés is. Nemcsak páromról szoktam sztárfotókat készíteni, hanem mindenről, ami megragad bennem valamit, naplementéről, állatokról, tájakról, sőt, akár egy kidőlt fatörzsről is, ha úgy érzem, van mondanivalója a világnak. Ezenkívül lány létemre nagyon szeretek horgászni, elsősorban a táj szépsége, és a nyugalom miatt (ha mégis összefutok egy-két öngyilkos jelölt halacskával, mindig visszajutnak élve a vízbe.:-)). A horgászással nagypapám és bátyám révén kerültem közelebbi kapcsolatba. Ha mindezek mellett marad még időm, imádok olvasni, rejtvényt fejteni. Végül, de nem utolsó sorban, az egyik kedvenc szórakozásom új süteményreceptek kipróbálása, Kedvesem nagy örömére.

Imádom a természetet. Szobában töltött esős napok után alig várom hogy kijussak a szabad levegőre. Az erdő, a fák mindig is megnyugtatóan és pihentetően hatottak rám. Erdő közelében, hegyek tövében eltölteni pár napot igazi felüdülést jelent számomra. Persze csak akkor ha van kivel mindezt megosztanom. Hiszen párban minden élvezetesebb, mint egyedül. 😉 Utazni, ismeretlen helyeket felfedezni, idegen városokban bolyongani is nagyon szeretek. Kedvesemmel nem egyszer előfordult, hogy egy szombat vagy vasárnap reggelen, hirtelen gondolattól vezérelve autóba pattantunk és kocsikáztunk egyet a környéken, ahol érdemesnek tartottuk, megálltunk, nagyokat sétálgattunk. Régebben sokat jelentett számomra a sport. Mivel elég vézna, vékonydongájú kisgyerek voltam, szüleim unszolására korán sportolni kezdtem. Előbb évekig biatlonoztam. Később az egyetemi évek alatt úsztam, futottam és tornaterembe is jártam. Sajnos az elmúlt másfél évben hanyagoltam a sportot és kicsit elpuhultam. Ráadásul egy másik kedvenc időtöltésem hatására (kedvesem desszertjeinek ismételt minőség ellenőrzése 🙂 ) egy kis plusz súlyt is felszedtem. Egyébiránt azt is szeretném megemlíteni, hogy mindezek ellenére azért nem vagyok az az izgága alkat. Nagyon tudok én értékelni egy kényelmes fotelt és egy jó könyvet. Szívesen olvasok regényeket számos műfajban. Kedvelem a Science Fiction és a Fantasy irodalmat és az ismeretterjesztő írásokat és cikkeket. Szívesen járok/járunk moziba is de a mai magas jegyárak miatt ez nem számit felhőtlen szórakozásnak.

Hogyan ismerkedtetek meg?

Nagyon sokan úgy tartják, interneten nem lehet ismerkedni, komoly kapcsolatot kialakítani. Erre az elméletre mi valódi ellenpéldák vagyunk, ugyanis minket az interneten keresztül hozott össze a sors. Egy szép napon kedves eszperente sorokkal kezdődő bemutakozó levelet kaptam egy szimpatikus fiútól, aki felkeltette az érdeklődésemet, így kezdtünk levelezni. A valódi megismerkedésünk 2000 július 19-én, egy ragyogó nyári napon történt, Pécsen. Pécs főterén beszéltünk meg egy randevút, és ő Miskolcról leutazott a kedvemért! Már messziről megismertem, egy szép sárga rózsát szorongatott, és egy doboz bonbont. A rózsa színének jelentősége van, ugyanis másnap is találkoztunk, és akkor már csodálatos vörös rózsával köszöntött, és azóta elválaszthatatlanok vagyunk. Kedves történet, ezért leírom azt is, hogy annyira jól éreztük magunkat első nap egymás társaságában, hogy bejártuk egész Pécset (ő még nem járt előtte itt soha), az összes múzeumot, apró utcáscskákat, sőt még a város másik felében levő kedvenc fagyizómba is elgyalogoltunk. Kedvesem azt a kis újságkivágást, amin a múzeumok nyitvatartása szerepelt, és amit én vittem neki első találkozásunkra, a mai napig ereklyeként őrzi. Másnapra dinnye méretűre dagadt a bokám, mert tetszeni szerettem volna neki nagyon, és magas sarkú szandálban voltam, amit nem kifejezetten maratoni sétákra találtak ki. Ennek ellenére szaladtam a következő találkozónkra, és meg kell hogy mondjam, azóta is, és örökre, ez volt életem legkellemesebb lábfájása!:-)

Magányos voltam, mert külföldön tanultam, ahol nem nagyon volt lehetőségem megismerkedni egy kedves, aranyos magyar lánnyal. Emiatt komolyan foglalkoztatni kezdett a gondolat, hogy otthagyom tanulmányaimat, és végleg visszaköltözöm Magyarországra. Mindig is a személyes találkozás híve voltam ezért eleinte fel sem merült bennem az on-line ismerkedés és levelezőpartner keresés lehetősége. Később azonban egyszer-kétszer kiváncsiságból mégis elvetődtem egy-két internetes társkereső oldalra, de az ott szereplő hirdetések többsége alig, vagy egyáltalán nem keltette fel az érdeklődésem. Egyszer aztán megtört a jég. Ugyanis amikor már-már igazolódni látszódott idegenkedésem az internetes ismerkedéstől, megakadt a szemem az alábbi aranyos levelezőpartner kereső hirdetésen (amit azóta is őrzök): “Ha szeretnél egy 22 éves, romantikus, kedves , az átlagnál magasabb (179cm) lányt megismerni, kérlek írj. Amit rólam tudnod kell: szeretem a színházat, a jó filmeket, az érdekes embereket. Extrém hobbim nincs, max. a horgászást tudom megemlíteni, ami egy lánynál kicsit furcsa lehet.:-)Nagyon lényegesnek tartom az őszinteséget, a bizalmat, az igazi érzelmeket. A diszkó nem az én világom, a holdjáró cipőket ki nem állhatom. Amilyen fiút keresek: legyél kedves, humoros, nyitott, legyenek álmaid, és érzékeny lelkivilágod. Ha úgy érzed, érdemes, írj nekem, lehet, hogy mindig Téged kerestelek. Ani” Azonnal eldöntöttem, hogy írni fogok ennek a kedves lánynak. Be kell vallanom megérintett a sorok közül sugárzó kedvesség és tiszta érzelem világ. Lehet, hogy butaság ilyet állítani, de a rövidke bemutatkozó levelet olvasva máris úgy éreztem, hogy egy hozzám hasonló,velem egy hullámhosszon gondolkodó emberre akadtam. Tehát írtam neki és tettem ezt annak ellenére, hogy ő Pécsen lakott én pedig az ország másik feléről, Miskolcról származom. Első, kicsit félénk bemutatkozó levelemre szinte azonnal megérkezett egy hasonlóan félénk, kedves válasz, és innentől kezdve szinte minden nap kilométeres hosszúságú leveleket váltottunk. Másfél hónap elteltével lehetőségem adódott Pécsre utazni, és felmerült az első randevú gondolata, amelyre, mint utóbb kiderült mindketten nagy várakozással, és torkunkban dobogó szívvel érkeztünk. Tehát ott álltam Pécsen a megbeszélt helyen a találka előtt már fél órával és izgatottan várakoztam kezemben egy szál SÁRGA rózsával és egy kis doboz bonbonnal. A megbeszélt időben egy vékony, magas es nagyon csinos lány jött végig a téren, majd engem észrevéve a kezével félénken integetett és elindult felém, arcán kedves, félszeg mosollyal. Az első találkozás nagyon jól sikerült. Egyikünk sem akarta, hogy vége legyen. Bejártuk Pécs belvárosát és jó néhány kiállítást és cukrászdát is meglátogattunk. Megbeszéltük, hogy másnap is találkozunk. Igy hát másnap is ott álltam a téren a megbeszélt időpont előtt egy kis idővel, kezemben egy szál VÖRÖS rózsával…

Mit szeretsz benne leginkább?

Nagyon szeretem benne, hogy ő a legromantikusabb fiú, akivel eddig találkoztam. Három éve vagyunk együtt, és ez alatt a három év alatt annyi rózsával halmozott el, hogy alig bírok mozdulni a szobámban tőle, mert természetesen mindet lepréseltem, vagy megszárítottam. De a romantika nem merül ki a virágokban, gyakran táncolunk gyertyafényben a szobában, és igen kedves emlékem, mikor egy szép nyári napon Shakespeare szerelmes versét suttogta a fülembe, így vallotta be szerelmét irántam. Szeretem benne, hogy mindig őszinte, kedves, figyelmes és szellemes, szeretem benne, hogy szerinte én vagyok a legszebb lény a Földön, szeretem benne, hogy ilyen mély szerelemmel szeret. Neki vannak a legkifejezőbb, legszebb zöld szemei! Szeretem ahogy rámnéz, szeretem a nevetését, az egész lényét. Szeretem azt is, hogy mindig mellettem van, szeretem, ha mellette ébredhetek az ágyban, és nézhetem az arcát, miközben alszik. Órákig tudnám sorolni, mit szeretek ezen kívül benne, de ha nem haragszotok meg, ezt inkább az ő fülének szánom, hisz az a legfontosabb, hogy ő érezze.:-)

Hú, ezt nehéz lenne mind felsorolni: MINDENT. Sokkal könnyebb lenne az ellenkezőjére válaszolni, hogy mit nem szeretek benne (akkor hagyhatnám üresen ez a rubrikát és foglalkozhatnék egyből a többi kérdéssel 🙂 ). No de lássuk csak, a teljesség legcsekélyebb igénye nélkül: Szeretem a szemét, a haját, az illatát, nyakának kecses vonalát. Szeretem hogy nem kell mindig erősnek látszanom előtte, Ő akkor is szeret és mellettem áll, ha gyengének mutatkozom. Szeretem, hogy a társam a jóban és társam a rosszban egyaránt. Szeretem, hogy a világon van és szeretem a mosolyát.:-)

Mi volt a legemlékezetesebb ajándék, amit tőle kaptál?

A legemlékezetesebb ajándékot idén húsvétkor kaptam tőle. Kirándulni voltunk egy csodálatos helyen, Ausztriában a Grünau-i vadasparkban. A táj szépsége lenyűgöző volt, az idő is nekünk kedvezett, ragyogóan sütött a nap. Szerelmesen sétáltunk a kristálytiszta vizű patak mellett, néztük a pisztrángokat, a gyönyörű madarakat, majd egy padhoz értünk egy tó partján. Itt a szemembe nézett, megfogta a kezemet, majd letérdelt, és szívemig hatoló kedves szavakkal megkérte a kezemet. Annyira meglepődtem, hogy szóhoz sem jutottam, csak a nyakába ugrottam örömömben. Hogy mi a legemlékezetesebb ajándék?Az a gyűrű, amit ott az ujjamra húzott, a ragyogó ametiszttel a közepén. Az a gyűrű, amit ebben a pillanatban is szerelmesen simogatok az ujjamon. Ez a legemlékezetesebb ajándék, mert ez nem csak egy tárgy, ebben megtestesül a szerelmünk, az, hogy a szíve örökre az enyém, mint ahogyan az enyém is örökre az övé. 🙂

Hát erre azt hiszem nagyon könnyen tudok válaszolni. Még annak ellenére is hogy a kedvesem minden szavam és kijelentésem lopva lesi és hónapokkal később, a születésnapomon vagy karácsonykor ezen elejtett megjegyzéseim tárgyiasult formában, ajándékként köszönnek vissza, nagy meglepetést és örömet okozva nekem. Én sajnos nem vagyok ilyen ügyes, valamilyen módon többnyire elkotyogom részben, vagy teljesen az ajándékaimat (egy pletykás fiú, mit csináljak, ez van 🙂 ). Egyszer azonban teljes sikert arattam. A természet lágy ölén egy tóparton üldögéltünk, amikor egyszercsak megkértem, legyen a feleségem. Sosem fogom elfelejteni azokat a nagyranyílt, csodálkozó szemeket és azt a megdöbbenést az arcán. Ahogy azt sem ahogy egy pillanattal kesőbb a nyakamba ugrott és csak annyit mondott: IGEN!. Egy szó… számomra ez a legemlékezetesebb ajándék, amit Tőle kaptam. Kell-e elmondanom, hogy miért?!