22 mérkőzése volt összesen, egyiken még az orrát is eltörte. Miután 1964-ben először látta a Beatlest, úgy döntött, inkább a zenélést választja a bunyó helyett, és csatlakozott az Echoes nevű együtteshez, mely brit számokat dolgozott fel. A gimnáziumot is otthagyta, és 16 évesen már felvételeket készített. 1967-ben kilépett eddigi bandájából és a Hassleshez csatlakozott. Velük 2 albumot és 4 maxit adott ki, de sok sikert nem értek el.
Miután feloszlottak ő és a dobos együttest alakítottak, Attila néven. Az első albumon stílusosan hun ruhákba öltözve pózoltak, azonban még ez sem hozta meg a kellő népszerűséget, s mindezek tetejébe Joel még viszonyt is kezdett a dobos feleségével – akit később ő vett el.
Zeneileg viszont nem tudott mihez kezdeni, kritikákat írt egy újságnak, majd depressziós idők és nagy ivászatok után önkezével akart véget vetni életének, de ez sem sikerült. 1971-ben visszatért a zenéléshez, de első albuma nem hozott azonnal sikert, csak két év múlva, amikor egy rádió elkezdte játszani az egyik dal élő változatát. Hirtelen mindenki szerződtetni akarta.
A Columbiánál csak a negyedik albuma ért el jó eredményeket, de az aztán kirívókat. Az 1977-es The Strangerrel nagy lökést kapott karrierje, mely még ma is tart, legutóbb 2000-ben adott ki korongot.
