És mi a helyzet ezekkel az online társkeresőkkel? Tényleg több ezer nő és férfi várja a csodát, hogy online megpillanthatja a nagy Ő-t? Hiába is jön bárki azzal, hogy van kivétel, mert ismer olyat, aki itt ismerkedett meg a feleségével/férjével. De ez a ritka kivétel. Az online társkeresők olyanok mint a drog. Könnyű rászokni, és ha egyszer elkapott a gépszíj, nagyon nehéz leállni. Ahogy megjelenik egy boríték a felső sarokban, vagy egy ! jel, ami arra utal, hogy valaki írt/bókolt/kezdeményezett, már remegve kattintunk és olvassuk is a sorokat izgatottan. És ezek a hamis jelzések olyan nagy örömet adnak, hogy képesek vagyunk elhinni minden valóságos találkozás/kontaktus nélkül, hogy valódi tartalommal bírnak. Arról nem is beszélve, hogy egyszerre egy időben akár több férfi vagy nő bókjait is tudjuk fogadni, így elhisszük még azt is, hogy milyen sokan akarnak minket. Emiatt persze az EGO-nk tovább nő és ha valaki éppen nem abban a sorrendben írta le a szavakat egymás után egy levelében, ahogy azt mi elvárnánk (!!!), akkor azonnal tudjuk dobni az illetőt. Nesze neked cyberszerelem. Mert ha az első valódi találkozóra igent mondasz, akkor te egy könnyen kapható nő vagy, ha pedig sokáig húzod, akkor lehet, hogy nem is te vagy a fotón – gondolják.
Mára már zenére kapcsolva szexelhetünk magunkkal. Az Apple egyik kiegészítő terméke segítségével. Ha a funkyt szereted, akkor abban a ritmusban rezeghetsz, de ha éppen a kemény metál a műfajod, akkor a durva hörgő hang rezonanciája járhat át testeden. Hol van a régi sajátos “kézimunka” korszak….
Mi jöhet még? A teljes cikket az Inside of love blogon találod
