Hannah Lacy két kicsi fiú édesanyja, otthon van velük, és esze ágában sincs elmenni dolgozni, amiért gyakran kap lenéző, értetlenkedő kommenteket az ismerőseitől. Leírta, miért nem hajlandó engedni a társadalmi nyomásnak, és miért büszke arra, hogy az anyaság az ő karrierje.
„Nem lehet egy anya munkáját pontosan leírni. Nincs munkaideje, nincs szabadsága, még a betegsége alatt is helyt kell állnia. Egy teljes állás, mindennap, szünet nélkül, egész évben. Amikor azt kérdezik tőlem, hogy mit dolgozom, mindig kicsit görcsbe rándul a gyomrom. Mindenki más tud erre a kérdésre válaszolni, nővérek, ügyvédek, szakácsok, titkárnők… csak nekem nincs ilyen hangzatos címkém, amit előránthatnék.
Képünk illusztráció (Forrás: iStock)
Régebben rengeteget dolgoztam. Hajnalban keltem, sokszor 14 órát voltam a munkahelyemen, én voltam a dolgozó anya, aki szétszakadt a munkahely és a gyereke között. Most viszont rendkívül hálás vagyok, hogy az életem egy új szakaszba érkezett, amikor otthon maradhatok a gyerekeimmel teljes állásban.
Végtelen sok pelenkát cserélek, könyveket olvasok fel, takarítok, sérüléseket puszilok, vicces dalokat találok ki, hogy szórakoztassam őket, főzök, szervezek, pénzt beosztok, orvosi időpontokat foglalok, játszó délutánokat szervezek, mosok, teregetek, felmosok és még mi mindent csinálok egy nap! Mégis, ha elmondom, hogy csak anya vagyok, akkor csodálkozó és lenéző pillantásokat kapok.
Pedig egy anya egyszerre tanítónő, orvos, szakács, sofőr, játszótárs, bébiszitter, titkárnő és még annyi minden. És még fizetés sem jár érte. Ez igenis ünneplendő dolog. Minden időnket és energiánkat beletesszük az anyaságba. Ahogy nőnek, talán kevesebb idő megy el arra, hogy terelgessük a gyerekeket. Talán eljön az a nap, amikor átalszom végre egy éjszakát, a gyerekeim oviban és iskolában lesznek, akkor lehet, hogy visszamegyek tanulni én is, új szakmát keresni, karriert kitalálni, de addig annyit szeretnék a gyerekeimmel lenni, amennyit csak lehet. Jelenleg az anyaság az én karrierem.”
