A ropogós korai

Ez könnyen kivitelezhető feladat, hiszen a cseresznye gyakorlatilag valamennyi talajban jól érzi magát, “kedvence” a mélyrétegű, könnyű, vizet jól áteresztő talaj, mert a tömörödött talajban hajlamos a gyökérfulladásra.

Jól bírja a téli fagyokat, de a napot is nagyon szereti, ezért napos helyet válasszunk számára. Hogy a fák koronái ne árnyékolják egymást, nem szabad túl közel ültetni őket. Hazánkban mindenütt termeszthető. Márciustól áprilisig virágzik, így a tavaszi fagyok kárt tehetnek benne.





A cseresznyefa nem kedveli a sok vizet, sőt a sok csapadék hatására a gyümölcsök megrepedhetnek.
A fiatal fákat gyorsan formára kell metszeni, mert a felnőtt fa nem szereti a metszést, a vágott sebek lassan gyógyulnak.

Az edenkert.hu azt írja róla, hogy „A cseresznye már nagyon régóta termesztett gyümölcs Európában. A görögök és a rómaiak hozták be az időszámítás előtti évezredben. A rómaiak már több fajtáját is ismerték, termesztették. Pompeiben két festményt találtak, amelyen cseresznye látható. A középkorban a kolostorkertekbe ültették.

Nagy Károly (812) Capitulare de villa imperalibus c. munkája nevelési instrukciókat ad egész Európára, és a gyümölcstermő fák között leírja a cseresznyét is. A “középkori” állapot a XX. sz. elejéig tartott, amikor a mezőgazdaság korszerűsítése, valamint a francia és a külföldi szelekciók alapvető változásokat hoztak a gyümölcstermesztésben és a kereskedelemben egyaránt.”