Vigyázz, kész… apaság!: Felkészülési terv 7+1 pontban

A gyerekvállalás az egyik legjobb móka, de azért óva intenék tőle bárkit, aki csak úgy fejest ugorna bele. Teljesen igaz, hogy akkor a legjobb az egész, ha az apa, a párja és a gyerek is lazán élvezi az egészet, és nincs túllihegve a kérdés, agyonféltve a kicsi. Ugyanakkor mégis szembe kell néznie jó néhány dologgal, mielőtt valaki gyerekvállalásra adná a fejét. Az életre is, mint bármely más fizikai rendszerre, érvényesek az entrópia törvényei. Ha egy pohárba egy csepp tintát ejtünk, a csepp elkezd szétesni, gomolyogni, feloldódni. Minden rendszer a lehetséges legnagyobb rendezetlenség irányába tart. Nekünk pedig ez ellen kell felvenni a küzdelmet: egyben és kézben tartani az életünket, és ésszel felkészülni a megoldandó problémákra. Mielőtt apává válnánk, ezért néhány kérdést tisztázni kell magunkban.

1. Jó apa leszek?

Hogy jó apák leszünk-e, az nagyrészt rajtunk fog múlni. Ugyanakkor mégsem tudhatni előre. Mert az például rendben van, hogy ha vendégségbe megyünk, és elkezdünk hülyéskedni, az összes gyerek rajtunk fog lógni. Nagyszerű, ha mesélünk nekik, és lélegzet-visszafojtva figyelnek. És az is cuki, ha elbújunk a farakás mögé, a fülünkbe mohát tömünk, és onnan ijesztjük halálra a gyerekeket. De a vendégségnek vége lesz, hazamegyünk, lerúgjuk a cipőnket, elterülünk a kanapén, megnézünk egy meccset, és jól kipihenjük magunkat. Apának lenni viszont nonstop és visszavonhatatlan állapot. Ha letesszük aludni a gyereket, akkor sincs vége, mert fél füllel akkor is arra fogunk figyelni, felsír-e, és eleinte tízpercenként akkurátusan igazgatjuk a takarót. Ha lepasszoljuk a gyereket, és elmegyünk hétvégézni, első nap örülünk egymásnak, a második napon viszont garantáltan enni fogjuk a kefét, hogy vajon mi van a picivel. (Persze teljesen jól lesz.) Hogy jó apa lesz-e valakiből, azon azért mégsem érdemes túl sokat rágódni: a gyerek születésével az apa is “megszületik”, és olyan érzelmek, képességek birtokosává válunk, amelyekről korábban nem is tudtunk. Akinek még mindig kételyei vannak, vállaljon bébiszittelést a családból – próbálja ki magát!

2. Bulizhatok-e még valaha?

Ha a péntek és a szombat – netán a hét összes többi napja – arról szól, hogy valaki nem bír megülni otthon, eljár szórakozni, az azért elég erős jel, hogy nem áll még készen a gyerekvállalásra. Rengetegen ijesztgetnek azzal, hogy minden megváltozik, vége a szabad életnek, de ez csak részben igaz. Az első hónapokban leginkább az állandó készenlét miatti alváshiány készíti ki az újdonsült apukát. Miután hazavittük a kislányomat, néhány hétig nap közben is begyógyult csíkszemekkel közlekedtem, mindennek nekimentem a lakásban, mint valami zombi. Elszoktam az otthonról való elmászkálásoktól, így az első görbe estén – karácsonyi céges buli – három sörtől fejre álltam. Amikor hazaértem, simogattam a babát, mert fájt a hasa, de közben arra koncentráltam veszettül, hogy véletlenül bele ne hányjak a kiságyba. De ahogy nő a gyerek, úgy lesz egyre normálisabb a családi életvitel. Úgyhogy mindenki nyugodjon meg: apaként is lesz idő társasági életre.

3. Nem lesz-e sok zűr?

Dehogynem. Ha már hányás: érdemes felkészülni, hogy rengeteg olyan kihívással kell szembenézni, amivel korábban sosem. Az elején ott az állandó készenlét, és az átlagosnál jóval többször kerülünk stresszes helyzetbe. Sosem felejtem el, amikor a feleségem először töltötte idegen városban az éjszakát, mert elment egy céges tréningre, és kettesben maradtam az egyéves kisgyerekkel. Mikor máskor jött volna rá élete első komolyabb vírusos fertőzése? Álltam a szoba közepén, karomban Stefániával, akiből úgy jött vissza a vacsora, mint az Ördögűző című filmben a főszereplő kislányból, akit megszállt az ördög. Korábban szenvedtem már el frontális karambolt, elhasaltam polgáriperjog-vizsgán, és egyszer még a telefonom is elkezdett csörögni az Operában, ez a pánik azonban mindnél erőteljesebb volt. Aztán a második ilyen esetnél már rutinból megoldottam a feladatot. Úgyhogy a legjobb, ha mindenki úgy fogja fel a rá leselkedő problémákat és vészhelyzeteket, mint egy tanulási folyamatot, aminek a végére szakértővé válik – miközben személyisége új szegmensei tárulnak fel előtte.

4. Verjem-e vissza a nyomasztást?

Ha valaki már régóta együtt van a párjával, előbb-utóbb, egy vasárnapi ebédnél, amikor éppen túl vannak a húslevesen, és nemsokára érkezik a rántott csirkecomb, egyszer csak megkapja a család valamelyik tagjától a kérdést, hogy “dolgoztok-e már a gyerekprojekten?”. Ennél indiszkrétebb támadást elég nehéz elképzelni, ráadásul ez a helyzet olyan kommunikációs csapda, amelyből nincs jó kitörési pont. (Hacsak az ember a szájába nem vesz gyorsan egy erős paprikát, köhögőrohamot kap tőle és vörös fejjel kimenekül a mosdóba.) Aki úgy érzi, még nem áll készen a gyerekvállalásra, ne hagyja magát beleugrasztani! Egy férfi sem tartozik a nőnek azzal, hogy anyává tegye. Van egy olyan érzésem, hogy azok lesznek a kiegyensúlyozott gyerekek, akiket mindketten várnak. Csak akkor érdemes belevágni a kalandba, ha azt mindenki akarja. Aki nem így tesz, három emberrel tol ki: magával, a párjával és a születendő gyerekkel is.

5. Egészségesen élek?

Fontos állomás az apaság előtt, ha a férfi vállalja, hogy egészségesen él egy darabig. A legújabb kutatások szerint a felkészülés során érdemes kipucolni a szervezetet. Nem kell teljesen aszkétává válni, de adjunk meg a babának minden esélyt arra, hogy a legjobbat örökölje tőlünk. A hímivarsejtek termelődése 74 napos ciklusokban működik, tehát a tervezett fogantatás előtt három hónappal érdemes abbahagyni a bulizást. A tömény alkoholt és a cigarettát száműzzük a repertoárból! Ha valaki gyógyszert szed – például szteroidokat –, konzultáljon a szakorvossal, hogyan lehetne leállni ezekkel. Érdemes mozogni – viszont kerülni a kerékpározást, mert az csökkenti a hímivarsejtek számát. Miként a túl szoros alsónadrág (hordjunk boxert) és a forró fürdő is. Fogyasszanak sok gyümölcsöt és zöldséget, mert szükség lesz vitaminokra és nyomelemekre – például cinkre! A folsav szedését a kismamáknak szokták javasolni, de a férfiakra is jó hatással van.

6. Hogy állok anyagilag?

Hajlamosak vagyunk lesütni a szemünket, ha az anyagiakról esik szó – mintha valamiféle illetlenség lenne felhozni azt a “szent” gyermekvállalás előtt. Holott nagyon fontos, hogy stabil lábakon álljunk pénzügyileg. Az új családtag érkezése meglehetősen leapasztja a pénztárcát. Gondoljunk a babaszobára, kelengyére, és az ingyenes egészségügy által biztosított szülészorvos is elég sokba kerül, ugye… A pelenkáról meg még nem is beszéltem. Egy kimutatás szerint, míg a gyerek lediplomázik, átlagosan harmincmillió forintot kell “rákölteni”. Az anyuka legalább másfél évre kiesik a munkaerőpiacról, úgyhogy rajtunk a világ szeme! És ha eddig lazán és könnyen ment a karrierünk, innentől kezdve még több energiát kell belelapátolni, hiszen a család is megköveteli az odafigyelést. Számolgassunk kockás papíron, tervezzünk Excel-táblázatban. Józanul, nem elszállva.

7. Dörömböl-e a vágy?

Mielőtt gyerekem lett, mindig azt képzeltem, onnan tudom majd, hogy kész vagyok az apaságra, ha dörömböl bennem a vágy, hogy utódom szülessen. Ehhez képest leginkább az  történt, hogy szépen, mintegy “magától” történtek a dolgok. Letisztult bennem, hogy mit szeretnék, merre menjünk, és a sok kérdés, a sok kétely és félelem elsimult. Természetes volt a következő lépés: érkezhet a baba. És így is lett. Nem érdemes arra várni, hogy égi jelek jöjjenek, amelyek majd utat mutatnak. Ha minden összeáll, ha elérkezik egyfajta magabiztosság és egy nyugodt, örömteli várakozás: eljött az önök ideje!

+1. Ő az igazi?

Szerelmes a párjába? Hát, az még nem elég. Képzelje maga elé öt év múlva. Meg tíz év múlva. Együtt lesznek vajon? Ezt persze nem lehet tudni. De inkább gondolja azt, hogy igen, és tegyen meg érte mindent! Ha már együtt vannak egy ideje, volt-e olyan, amikor nem úgy mentek a dolgok, ahogy kellett volna? Ha ő került hullámvölgybe, hogyan segített neki? Ha önnek volt rossz szériája, tudott-e rá támaszkodni? Ha közösen kerültek a padlóra, feltápászkodtak-e együtt? Nem akarom kiábrándítani, de lesz még alkalom erre bőven. Ha gyerek születik, az tényleg csúcs – de sokszor viszi az energiát, és néha elfogy a türelem. Ha képesnek érzi magát, hogy megoldja ezeket a helyzeteket, készen áll az apaságra. Mellesleg, akár el is veheti előtte feleségül a párját, ha érez erre némi indíttatást. Nősülni nem ciki.