A távoli dzsungelben élt egyszer egy fehérelefánt-család. Elefántpapa, Elefántmama és a fiuk, Kiselefánt. Elefántmama szerette Elefántpapát, Elefántpapa szerette Elefántmamát. És mindketten nagyon-nagyon szerették a fiukat, Kiselefántot.
Boldogan teltek a napjaik: sétáltak a dzsungelben, banánt szedtek a fáról, lubickoltak a tóban, és a fiukkal, Kiselefánttal játszottak.
A dzsungelben mindenki szerette a fehér elefántokat. A majmok pedig különösen szerették Kiselefántot. Gyakran eljöttek, és játszottak vele.
A fehér elefántok nagyon kövérek voltak, de Elefántmama volt a legeslegkövérebb. És csak hízott, és hízott, és hízott. Aztán egy nap így szólt Elefántmama:
– Kicsi elefántom, gyere csak ide! A hasamban egy elefántbaba növekszik, és ha még jobban megnő, nem lesz itt elég helye, kibújik. Neked lesz egy húgod, nekünk pedig egy lányunk. Szorítsd csak ide az ormányod a nagy, kerek hasamhoz, hallgasd, hogy mocorog ott bent.
Kiselefánt a mamája nagy, kerek hasához szorította az ormányát, és érezte a mocorgást.
– Mama – kérdezte a kiselefánt –, én is a te hasadban voltam?
– Igen, kicsim, pont így – felelte Elefántmama.
Néhány héttel később így szólt Elefántmama:
– Azt hiszem, itt az idő! Elefántbaba szépen megnőtt, szeretne kibújni a hasamból.
Elefántmama elvonult a dzsungel távoli sarkába. Elefántbaba megszületett. Nagyon kicsi volt, és egyáltalán nem volt szép. De Elefántpapa és Elefántmama nagyon boldogok voltak.
Elefántpapa, Elefántmama, Kiselefánt és az újszülött Elefántbaba hazamentek. Együtt az egész család. Elefántbaba kicsi volt, és ügyetlen. Nem tudott egyedül banánt enni – Elefántmama szoptatta.
Nem tudott egyedül pisilni a bokrok mögött – Elefántmama pelenkázta.
Nem tudott egyedül lubickolni a tó vízében – Elefántmama fürdette.
Mindenki folyton folyvást Elefántbabával foglalkozott. Már a majmok sem Kiselefánttal játszottak, hanem csak Elefántbabával. Így aztán Kiselefánt arra gondolt: ha én sem tudnám egyedül megenni a banánt, elefántmama engem is etetne. Ha én sem tudnék egyedül pisilni a bokrok mögött, Elefántmama engem is tisztába tenne. Ha én sem tudnék egyedül lubickolni a tóban, Elefántmama engem is megfürdetne.
De Elefántmama azt mondta:
– Kicsi elefántkölyköm, ne butáskodj! Nem vagy te kisbaba!
És Elefántpapa azt mondta:
– Kicsi elefántkölyköm, hiszen te már nagy vagy!
Kiselefánt pedig arra gondolt: régebben sétáltunk a dzsungelben, régebben banánt szedtünk a fáról, régebben lubickoltunk a tóban. Régebben, ha eljöttek a majmok, csak velem játszottak. Most pedig mindenki csak Elefántbabával törődik. Engem mindenki elfelejtett. Pedig én is csak egy kiselefánt vagyok. Engem már senki nem szeret! Úgy haragszom rájuk – szomorkodott magában Kiselefánt.
Aztán így szólt Elefántmamához és Elefántpapához:
– Amióta Elefántbaba megszületett, folyton csak vele foglalkoztok. Senki nem sétál velem a dzsungelben. Senki nem szed velem banánt a fáról. Senki nem lubickol velem a tóban. Még a majmok sem játszanak velem. Mindig csak Elefántbabával. Engem már senki sem szeret!!! Pedig én is csak egy kiselefánt vagyok. Haragszom rátok! És szomorú is vagyok. Nem lehetne visszavinni ezt az elefántbabát a mama hasába vagy a dzsungel sarkába?
Elefántmama így felelt:
– Kicsi elefántkölyköm, hát hogyne szeretnélek? Ne szomorkodj, kérlek! Elefántbaba még kicsi, és semmit, de semmit nem tud egyedül csinálni. Amikor te kibújtál a hasamból, te is ugyanilyen kicsi voltál. És veled is pont ennyit foglalkoztunk. De igyekszem jobban odafigyelni rád.
Elefántpapa pedig azt mondta:
– Kicsi elefántkölyköm, hát hogyne szeretnélek? Ne szomorkodj, kérlek! Elmegyünk újra sétálni a dzsungelbe, banánt szedni a fáról és lubickolni a tóban. És milyen jó lesz, amikor a húgod is megnő, barátok lesztek, és együtt játszotok. De addig is igyekszem jobban odafigyelni rád.
Így élt a dzsungelben a fehérelefánt-család. Elefántpapa, Elefántmama, fiuk, Kiselefánt és lányuk, Elefántbaba. Boldogan teltek a napjaik: sétáltak a dzsungelben, banánt szedtek a fáról, lubickoltak a tóban és egymással játszottak.
Elefántpapa szerette Elefántmamát, Elefántmama szerette Elefántpapát, és mindketten nagyon-nagyon szerették gyerekeiket, Kiselefántot és Elefántbabát, a két testvért.
Írta és rajzolta Alona Frankel.
Megjelent a Pagony Kiadó gondozásában
