– Neked hogy jutott eszedbe a szülőszék?
– Igyekeztem minél szélesebb körben tájékozódni a szülést segítő eszközökről, s amikor arról olvastam – szerintem a Kismamában – hogy a gravitáció szerepét kiiktatja a hagyományos szülőágy, viszont a szülőszék használatakor a gravitáció is segít, arra gondoltam, hogy nekem ez kell.
– Logikus. Számokkal, adatokkal dolgozol, amikor éppen nem vagy gyesen, ezért az észérvekre hallgatsz, nem? Én legalábbis ezt tapasztaltam, mikor együtt dolgoztunk.
– Hát lehet. Egyébként meg rosszul vagyok a nőgyógyászati vizsgálóasztaloktól, a kiterített pozitúrától, és ez a szorongás sem igazán segíti a szülés folyamatát. Erre ebben a pillanatban jöttem rá! Nekem talán ezért is volt jó a kis patkó alakú sámli. És persze a gátmetszés miatt. Én ettől féltem legjobban. Olvastam, hogy ha szülőszéken szülök, könnyebben elkerülhetem a vágást.
– Én már hat évvel ezelőtt, az elsőt várva úgy terveztem, hogy széken fogok szülni. Egy zseniális könyv került akkoriban a kezembe. Nem is én vettem, a férjem könyvei közt akadtam rá Ethel Sloan A nő biológiája című könyvére. Ott olvastam, hogy mennyire értelmetlen és megalázó hanyattfekvésbe kényszeríteni a szülő nőt. Mikor szülészetet, orvost és bábát kerestem, az volt a fő szempont, hogy engedjenek úgy szülni, ahogy szeretnék. Te is meg tudtad beszélni, amit szerettél volna?
– Igen. Kérdeztem, van-e rá lehetőség a kórházban, ők szokták-e használni, és egyébként hogy is néz ki. Az orvosom, dr. Siklós Pál és Csűrösné Erzsike szülésznő elmagyarázták, hogy olyan, mint egy vödör, de nincs alja, csak pereme, és fából készült. Ők tényleg ajánlották.
– Nekem az első babát nem sikerült szülőszéken megszülni. Lassan haladt a szülés, elfáradtam, kértem, ha lehet, gyorsítsák. Infúzióval pedig csak a hagyományos ágyon lehetett szülni. Egész addig úgy gondoltam, hogy a függőleges helyzet számít, így tényleg lefelé lehet kiküzdeni a gyereket. Az ágyon szülés után megtanultam, hogy függőlegesre az ágy támláját is lehet állítani, a szék nekem azért jobb, mert nincs fölhúzva a térdem az államig, a talpammal pedig a földre támaszkodom. A combomat alátámasztja a sámli, így sokkal nagyobb kerülete lesz a csípőnek, könnyebben kibújik a baba. A harmadik szülésnél például nem is voltam függőleges, szinte feküdtem a férjem ölében, de talppal a földön, és így volt a jó. Arra is olyan jó emlékezni, hogy tavaly is, négy éve is a bába szólt, hogy mi lenne, ha most már ráülnék a székre. Neked szólt valaki a vajúdás közben?
– Ha jól emlékszem, én kértem, és valaki azonnal odahozta a kisszéket. Felraktuk a franciaágy tetejére, ráültem, belekapaszkodtam a peremébe és szültem. Egyedül, mert Gábor a vajúdás alatt állta a sarat, de a kitolás kezdetekor kiment, nem bírta a gyűrődést. Jobb karomba folyt az infúzió, közben levetettem a hálóingem, mert ekkor már zavart. A kitolás közben a főorvos alám tartott egy tükröt pár másodpercre, és láttam a kisfiam ráncos, hajas fejbőrét, amint éppen igyekszik kibújni. Meg is érintettem a puha bőrét, ez újabb erőt adott a következő nyomáshoz. Az járt a fejemben, hogy segítenem kell ennek a pici babának az előbújásban. És kicuppant, megszületett! A kis sérülésemet ugyan összevarrták, nem is volt olyan súlyos, mintha vágtak volna. A méhlepény kicsúszott, mert a szülőszéken maradtam, és a nehézségi erő biztos kihúzta, mert nem emlékszem több nyomásra.
Fontos volt, hogy úgy történt legalább a szülés vége, ahogy én akartam. Hittem abban, amit elgondoltam.
Bálits Éva